Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Dobszay László: Korunk egyházzenei problémái: magyar tükörben

34

Dobszay László

Másodszor világossá vált, hogy e népének-repertoár is ösz- szetett: tartalmaz efemer, csak néprajzi értékű adatokat, és tartalmaz valóságos értékeket. Az utóbbiak sem mondhatók egyszerűen a nép vallásos tapasztalata kifejezésének. Az értékes szövegek mögött világos a teológiailag művelt egykori szerzők jelenléte. A dallamanyag igen nagy mértékben nemzetközi jellegű.

Ami valóban magyarrá teszi, az nem annyira a mit, hanem a hogyan. Az a mód, ahogy a nép asszimilálta, variáltan magáévá tette az anyagot, valóban jellegzetesen magyar, s összhangban van a világi népzene egyes jellegzetességeivel is. Már Kodály hangsúlyozta, hogy a 16-17. századi énekkönyvek kottaképe hamis: a valódi előadást a nép emlékezete őrzi. A nyomtatásban megjelent és a hangfelvételen rögzített ének összehasonlítása tanúsítja az utóbbi melodikus ihletettségét, díszítő-va- riáló hajlamát, és azt a beszédszerűséget, mely az éles ritmikus alkatot imádságosabbá teszi.

V.

Gregoriánkutatás és a mai egyházzene

A népzene kutatási metodikája és szemlélete nagy mértékben befolyásolta a Kodály és Szabolcsi hatására Rajeczky Benjamin OCist által kezdeményezett gregorián kutatóműhely tevékenységét is. Nem mintha a gregoriánt a népzene kategóriába akarná kényszeríteni, hanem mert a népzene figyelmeztet arra, hogy a gregorián egy régi szájhagyományos kultúra írásba foglalásaként maradt ránk.

Az elmúlt harminc év alatt megtörtént a teljes magyar kódexanyag átírása, elemzése, összehasonlító vizsgálata; megjelent a Monumenta Monodica Medii Aevi c. sorozatban a teljes antifona-repertoár, mégpedig a maga zenei rendjében. Több