Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - Az erősség erénye - Barzaghi, Giuseppe - Török Csaba (ford.): Az erősség erénye Aquinói Szent Tamás szerint
6 Giuseppe Barzaghi szűntetni, akkor szükség van a vakmerőség mértékkel történő alkalmazására. Tehát azt lehet mondani, hogy ha a félelmet elnyomjuk, a vakmerőséget pedig mértékkel segítjük, akkor ahhoz, hogy erősek vagy bátrak legyünk, több vakmerőségre van szükség, mint félelemre. Ez azonban nem cáfol rá arra, hogy az erősség elsődleges tevékenysége sokkal inkább az agresszió elviselése, mintsem annak megtámadása4. Valójában sokkal nehezebb a félelem elnyomása, mint a vakmerőség mérsékelése, lévén hogy ez utóbbihoz maga a veszély is hozzájárul. Az elviselés csak látszólag passzív: külsőleg passzív, de belsőleg aktív! Ez a belsőségesség olyannyira fontos, hogy az erős közeli célja erő által cselekedni: a bátor viselkedés morális érték és a bátor magának a bátorságnak örül, akkor is, ha a külsőleg érzékelhető szinten küzd és szenved5. A bátor azért ilyen, mert megőrzi tisztánlátását a váratlan veszélyben is: az értelem javát megőrző erősség erényének a műve a bátornak ez az önmaga mellett való léte, az, hogy önmagának az ura; ugyanakkor az erősség az értelem javának gyakorlási feltétele is, a morális öröm helye. Ami az erősség ellentéte Az erény ellentéte a gyarlóság. Az erősséggel szembenálló gyarlóságok a félelem és a vakmerőség, tehát az a két érzelmi élmény, amelyeknek a féken tartása épp az erősség feladata. De a félelem és a vakmerőség nem érzelmi élményként ellentétei az erősségnek: egy érzelmi élmény morálisan se nem jó, se nem rossz, mivel csupán egy egyszerű lelki mozgás. Aquinói számára az érzelmi élmények nem a lélek betegségei, ahogyan 4 Vö. S. Th., II-II., q. 123., a. 6. 5 Vö. S. Th„ II-II., q. 123., a. 8.
