Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 2. szám - Az erősség erénye - Barzaghi, Giuseppe - Török Csaba (ford.): Az erősség erénye Aquinói Szent Tamás szerint
AZ ERŐSSÉG ERÉNYE AQUINÓI SZENT TAMÁS SZERINT 7 azt a sztoikusok akarták beállítani. Az érzelmi élmény féktelensége vagy eltúlzása az, amely létrehozza az erény ellentétét. A féktelen félelem akkor válik bűnné, amikor félbeszakítja annak elérését, amit az értelem mint felsőbbrendű jót parancsol. Nem szabad elmenekülni a veszély elől, ha természetszerű jókat kell megvédeni. Ez persze nem azt jelenti, hogy semmilyen esetben sem szabad elmenekülni a veszély elől. El kell menekülni mindaz elől, amit az értelem kikerülhetőként ír le. A hasznos (vagy relatív jó; bonum utile - a ford, megj.) és a természetszerű jók között hierarchia áll fenn; és ugyanígy magában a hasznos jók rendjében is van egy hierarchia, amelynek a tekintélyre, vagyis a perseitas-ra vonatkozó karaktere van: vannak alacsonyabb- és felsőbbrendű hasznos jók. A fösvény például vétkezik, amikor nem fél és nem menekül saját testének, saját egészségének (felsőbbrendű hasznos jó) romlása elől, csak hogy megmentse saját anyagi javait (alsóbbrendű hasznos jó). Tehát úgy is lehet vétkezni, hogyha hiányzik belőlünk a félelem ott, ahol ez pedig szükséges lenne. A félelem a szerétéiből születik: aki nem fél azon jó elvesztésétől, amelyet természeténél fogva szeretnie kellene (például a saját élete), az vagy gőgből vétkezik (úgy gondolva, hogy vele semmi rossz sem történhet), vagy értelmi fogyatékosságban szenved: az ostoba nem fél semmitől, mert nincsen fogalma a veszélyről6. És ugyanígy morálisan véve a rendezetlen vakmerőség is rossz - hasonló megfelelően alkalmazott meggondolások alapján. Az erősséghez kötődő erények Mint sarkalatos erény az erősség figyelemmel van a legsúlyosabb veszélyre, vagyis a halálra. De nem minden nehézség ilyen súlyos, amellyel találkozunk az életben. Vö. S. Th., II-II., q. 126., a. 1. 6
