Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): A római bazilikák
A RÓMAI BAZILIKÁK 57 állva imádkozott, annak támlája felé fordult, pontosan úgy, ahogyan azt a Misna előírta a rabbiknak és a véneknek, amikor azok széktámlái Jeruzsálem felé néztek. Erre vonatkozólag még egy utolsó pontot kell tisztáznunk. Nem szabad elfelejteni, hogy amikor a templom tájolása megengedte a celebránsnak, hogy az oltárnál is a nép felé forduljon, akkor nem csak a papnak kellett kelet felé fordulnia: az egész gyülekezet vele együtt ugyanezt tette. Ez a testhelyzet sohasem volt a celebráns kiváltsága. Már sokkal előbb minden keresztényt erre szólítottak föl, mint az imádság egyetlen helyes irányára, legfőképpen pedig az eucharisztikus imában. Ez utóbbi kezdetén - a kopt liturgiában különösen is - a diakónus folyton emlékeztette a népet: „Forduljatok kelet felé!” így tehát azokban a templomokban, ahol olyan oltár volt, amit ma szembemisézőnek hívunk, előfordult, hogy a nép egy része - olykor egyenesen a nagyobbik fele - az oltárnak háttal állt, végig az egész eucharisztikus ima alatt. Valószínűleg ez az oka annak, hogy ez a gyakorlat majdnem kizárólagosan római sajátosság maradt, amint ezt fentebb már láttuk. Mindazonáltal, amikor a résztvevők úgy helyezkedtek el, hogy láthattak valamit abból, ami az oltáron történik, akkor ott valójában nem sok látnivaló volt. Az egyházatyák idejében, amikor az adományokat az oltárhoz vitték és elkezdődött az eucharisztikus ima, nem volt többé semmi látványosság. A celebráns arra szorítkozott, hogy kitárt karral imádkozzék, és minden jelenlévő is vele együtt, az elejétől a végéig minden más gesztus nélkül. Még ha a cibórium függönyei ezekben a percekben nyitva is voltak, teljesen felesleges volt azt kukucskálni, hogy vajon mit csinál a pápa vagy a püspök. Ők is egész egyszerűen imádkoztak, mint mindenki más a templomban. Az egyetlen különbség abban állt, hogy a celebráns hangosan imádkozott, ami feltételezte, hogy a többiek követik azt, amit mond, hogy a végén aztán rámondják a maguk „Amen”-jét. Még utóbb is nagyon sok gesztusa volt a celebránsnak a kánon alatt, ami erősen elvonhatja a máshoz szokott hívek figyelmét, akik
