Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): A római bazilikák
56 Louis Bouyer hát sehonnan sem támadhatott olyan ötletük, hogy az étkezés vezetéséhez valaki a néppel szembe forduljon. Sőt, pont az ellenkező elrendezéssel emelték ki az étkezés közösségi jellegét, vagyis azzal, hogy minden résztvevő az asztalnak ugyanazon a felén foglalt helyet. Az étkezéshez használt olyan kerek vagy négyszögletű asztal, amelyet az asztaltársaság körbeül, csak a középkor későbbi gyakorlata, mely valószínűleg a germán vagy skandináv országokból származik. Artúr király és lovagjainak „kerekasztala” régebben nem létezhetett volna. A hivatalos étkezéseken - legalábbis az egész középkoron keresztül - folyamatosan használatban maradt a patkó alakú asztal, amelynek külső ívén ült minden résztvevő. Hozzá kell tenni továbbá, hogy a késő római oltár leírása, mint „szembemiséző” vagy a nép felé fordított oltár, teljesen újkori. Ilyen kifejezést sosem használtak a keresztény ókorban. A középkorban is ismeretlen. Első alkalommal a XVI. századi nyomtatott misekönyvek rubrikáiban jelent meg, ahol a papot felszólították, hogy forduljon a nép felé (versus ad populum), amikor a „Dominus vobiscum”-ot mondja. De rögtön feltűnik, hogyha az oltár elrendezése olyan lett volna, hogy már eleve ilyen irányban áll a pap - legalábbis a gyülekezet jelentős részét tekintve -, nem lett volna szükség a megfordulásra. Ezen adat előtt soha, sehol, a legkisebb említés sem tulajdonít semmiféle jelentőséget vagy akár egy kis figyelmet is annak, hogy amikor a pap misézik, a nép előtte vagy mögötte van-e. Amint azt Cyrille Vogel kimutatta, az egyetlen dolog, amihez valóban ragaszkodtak, és amit megemlítettek, az az, hogy a celebránsnak az eucharisztikus imát, mint az összes többit is, kelet felé fordulva kell mondania. Azokban az - úgy tűnik, hogy gyakori - esetekben, amelyekben az oltár a szentélyben vagy az apszis húrján volt, és a Kelet nem az apszissal ellentétes oldalra esett, hanem mindig, mint eredetileg is, az apszis falára, akkor kifejezetten előírták, hogy a celebránsnak meg kellett kerülnie az oltárt és kelet felé kellett fordulnia. Hasonlóképpen a szertartás első felében, amikor a trónnál
