Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): A római bazilikák
A RÓMAI BAZILIKÁK 55 úgy, hogy előtte a férfiak, mögötte pedig a nők álltak, míg az oltár az apszisban maradt. Ebben az esetben is az okozta a pápai trón apszisba helyezését - ezt ugyanott olvashatjuk -, hogy a pápa megunta, hogy bosszankodva hallgassa a nők megjegyzéseit arról, amit a diakónusaival beszélt. Mindezek a tények - és ezek azok a tények, amiket a „szembemiséző oltár” eredete körül találunk - azt mutatják, hogy a római Szent Péter-bazilikában híressé vált elrendezés, amelynek példáját a római bazilikák többsége követi, kétségtelenül nagyon régi korra nyúlik vissza, és a pápák hosszú ideig használták ezt. Másfelől viszont világosan láthatjuk, hogy ez az elrendezés olyan fejlődési sor után jön létre, amely legkevésbé sem egyezik meg azzal, amit manapság sokan nagyon szeretnek elképzelni. A legfontosabb az, hogy a „szembemiséző oltár” eredete részint vagy egyáltalán nem azzal a jelentéssel rendelkezik, amit a modern időkben neki tulajdonítottak. Távol attól, hogy ősi lenne, a „szembemiséző oltár” először is viszonylag új (a VI. századnál nem régebbi) eredménye egy meglehetősen összetett fejlődésnek. Minden, amit a konstantini korban kialakult ősi liturgiáról tudunk, azt mutatja, hogy az oltárt az épület végébe vagy a hajó közepébe helyezték. Az első esetben senki sem volt a celebránssal szemben. A második esetben a jelenlévőknek csak egy része állt szemben vele, és úgy tűnik, hogy ezek a nők voltak. Annak az ötletnek, hogy a néppel szemben végzett liturgia lett volna az ősi liturgia, és különösen az eucharisztikus lakoma formája, nincs más alapja, mint egy téves elképzelés arról, hogy milyen is lehetett az ókori étkezés, legyen az keresztény vagy másféle. A kereszténység kezdetén semmiféle étkezésen sem foglalt helyet az asztaltársaság vezetője a többi résztvevővel szemben. Ok mind egy szigma alakú asztal domború felén ültek vagy hevertek, vagy pedig körülbelül patkó alakja lehetett még az asztalnak. A másik oldal a felszolgáláshoz mindig szabadon maradt. Az őskeresztényeknek te-
