Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): A római bazilikák
54 Louis Bouyer papokkal, akik a jelenlévők alapvető és legnépesebb táborát képezték. Mindez azonban - egyesülve az előzőleg behozott világi tri- umfalizmussal - magának az eucharisztiának a klerikalizálódásához vezetett. Hozzá kell tennünk, hogy ebben a korban - ha nem előbb - a presbitérium nagy apszisa nem csak egy cancellummal volt elválasztva a szentélytől (ez egy könnyű korlát, ami mindig is létezett a világi célra használt bazilikákban, hogy elválassza a bírókat és hivatalnokaikat a tömegtől), hanem egy dupla oszlopsort vezettek be, mely így egy templomot hozott létre a templomban, amely kizárólag a papoknak volt fenntartva. Egyelőre vitatott, hogy Nagy Szent Gergely az oltárt közvetlenül az oszlopsor elé vagy mögé vitte-e. Annyi azonban bizonyos, hogy amikor a reneszánsz idején a régi konstantini bazilikát lebontották, az oltár hátul volt. Mivelhogy a középkorból nem tudunk semmi kiemelkedőbb átalakításról, valószínűleg ez volt az a hely, ahová Nagy Szent Gergely azt áthelyezte. E feltevést látszik alátámasztani az a tény, hogy a stációs templomokban, amelyek gyorsan utánozták a Szent Pé- ter-bazilika elrendezését, az oltár általában egy pergola mögött található, amely egy könnyű rács, de nem alacsonyabb, mint a Szent Péter bazilika oszlopsora. íme, ez az eredete annak, amit ma „szembemiséző oltárnak” hívunk. Magában Rómában azonban nem úgy tűnik, mintha ezt az utóbbi elrendezést mindenütt alkalmazták volna. A Laterán első bazilikája - ahol különben még tömegek gyűltek össze az év nagy ünnepein - fenntartotta az ősibb szokást: az oltár a hajóban volt. Továbbá az afrikai templomokban is egyedül ez volt érvényben az ottani kereszténység eltűntekor. Rómában ehhez az ősibb szokáshoz való ragaszkodás, amely az első szír templomok gyakorlatához volt hasonló, jóval Nagy Szent Gergely pápasága után nyert csak megerősítést, azonfelül pedig egy nagy bazilikára vonatkozóan. A Liber pontificalis írja le, hogy két évszázaddal Nagy Szent Gergely után I. Paszkál pápa trónja a Santa Maria Maggiore-bazilikában még mindig a hajó közepén volt
