Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): A római bazilikák
A RÓMAI BAZILIKÁK 53 került. A szertartásokat nemsokára csakis valamilyen szent sírja vagy legalább ereklyéje fölött kívánják majd bemutatni. Egy másik indítékot is megfigyelhetünk a római bazilikák elrendezésének eme megváltoztatása mögött. Egy időben az Egyház egész kultusza, amint a zsinagóga egész kultusza is, minden hívő közösségi kultusza volt. Elég hamar, a konstantini korban erőteljes változások történtek a megtérők váratlan betódulásának hatására, akik buzgósága gyakran megkérdőjelezhető volt. Már Aranyszájú Szent János panaszkodik beszédeiben, hogy a hívők tömege csak hallgató az eucharisztia ünneplésén, anélkül, hogy áldoznék. Szent Ágoston nem ilyen borúlátó, pedig világos, hogy Afrikában is ebben az irányban változott a helyzet: nem lehetett többé arra számítani, hogy minden résztvevő áldozni fog. Úgy tűnik, hogy magában Rómában is csak egy jámbor elit követi rendszeresen a pápa stációs liturgiáit. A középkorban egyenesen eltűnik a hívek áldozása a pápai miséből. Rendes gyakorlatként csak a legutóbbi pápák vezetik be ismét, XXIII. Jánossal kezdődően. Nagy Szent Gergely egyik nagy újítása az volt, hogy szerzetesi közösségeket formált a római bazilikák köré, hogy ott minden nap teljes liturgiát végezzenek, de inkább a nép helyett, mint annak javára. Már ebben a korban látjuk, hogy a rendes liturgia többé nem az egész Egyházat összegyűjtő nyilvános ünneplés, hanem félig-meddig magán szertartássá válik. Jól mutatja ezt a folyamatot először a pápai homí- liák eltűnése, majd amikor megpróbálják azokat visszaállítani, azoknak szerzetesi jellegűvé válása. Könnyen elképzelhetjük, hogy ebben a helyzetben a pápa abszurdnak találhatta azt, hogy az eucharisztiának a papságával és szerzeteseivel való bemutatásához ki kelljen mozdulnia az apszisban lévő presbitériumból, és hogy odamenjen egy távoli oltárhoz, amely a csaknem üres hajóban állt. Azzal, hogy az oltárt az apostol sírjára helyezte át, egyrészt felmagasztalta első elődjének kultuszát, másrészt egyszerűbb és ésszerűbb liturgiát tett lehetővé, ugyanis az oltár közvetlen kapcsolatban maradt a szerzetesekkel és
