Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): Hagyomány és megújulás
HAGYOMÁNY ÉS MEGÚJULÁS 47 első koncelebrált mise televíziós közvetítése a Szent Péter-baziliká- ból a zsinat alatt, - elegendő volt sokaknak ahhoz, hogy az a benyomásuk legyen: a liturgikus megújulás nagy része (ha nem éppen az egész) immár a „nép felé” történő misézésen múlik. Amit eddig már elmondtunk, az elegendő az ilyesféle illúziók eloszlatásához. Természetesen ez a liturgia, amint egyébként mindig is, teljesen szabályos minden olyan templomban, amely a római rítust követi, mivel ez a római bazilikák hosszú gyakorlatán alapul. Az pedig, hogy az oltár asztal alakú, és nem szabad teljesen a falra illeszteni, semmiféle új liturgikus szabályt nem jelentett sem nyugaton, sem keleten. Mindez nem csak a Caeremoniale episcoporumból derül ki egészen világosan, hanem ugyanúgy a jóval ősibb Pontificale romanumból, ahogyan leírja a templom főoltárának felszentelését. És amint a fent említett rendelkezés mondja, ha tiszteletben tartják ezt az ősi előírást - amint azt máskülönben mindig is tenniük kellett volna akkor lehetőség nyílik a misére versus ad pop- ulum, amennyiben ez kívánatos. De az Instrukció egyik részében sem mondja, és nem is sugallja semmiféle módon, hogy erőnek erejével, mindig és mindenütt ez lenne a lehető legjobb formája a misének. Való igaz, hogy mintegy 50 évvel ezelőtt a liturgikus mozgalom néhány úttörője - köztük legfőképpen Lambert Beauduin, Mont- César bencés szerzetese és Chevetogne alapitója - bíztattak erre a gyakorlatra, amely mindig is szerepelt az újkori rubrikák közt, ha nem is használták Róma néhány templomán kívül. De felmerül bennünk a kérdés: miért tettek így? Mint egyike azoknak Franciaországban, akik elsőként bátorítottak erre, azt hiszem, hogy elég jól látom az okokat. Alapvetően három létezik. Az első és a legfontosabb, hogy abban a korban, az egy pap által, diakónus és szubdiakónus nélkül énekelt vagy mondott misében a rubrikák előírták, hogy a bibliai olvasmányokat az oltárról, sőt magára az oltárra fektetett könyvből kell végezni. Ahhoz tehát, hogy visszaadhassák a mise ezen részének a maga teljes értelmét, szükséges volt úgy elhelyezni az oltárt, hogy a felolvasások újra valóságossá váljanak. Nyilvánvalóan nem volt értelme a
