Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Bouyer, Louis - Füzes Ádám (ford.): Hagyomány és megújulás
46 Louis Bouyer Itt kell megjegyezni, hogy az oratio fidelium (hívek könyörgése) szoros értelemben véve a híveké, és nem a pap vagy a diakónus imája értük, még ha ő is szólítja fel őket. A maga eredeti formájában - ahogy a nagypénteki ünnepélyes könyörgésekben még ma is találjuk - a celebráns imára való felhívásából áll, majd egy buzdítás (általában a diakónus részéről) a könyörgés tárgyáról, ez után csendes imádság van, mialatt feltételezhetően mindenki személyesen imádkozik az előterjesztett szándékért, és csak ezen a ponton jön a collecta, amelyben a celebráns nagyon röviden ösz- szefoglalja mindnyájuk imádságát. Ekkor mondja rá mindenki a maga „Amen”-jét. Csakis az olvasmányok után, miután az énekesek elénekelték az elmélkedés énekeit (kivéve az Allelujára való választ, amit mindenkinek meg kellene ismételnie), és véget ért a homília és a könyörgés, csak ekkor kell a celebránsnak az oltárhoz mennie. Ezt a hívek első körmenetének kellene kísérnie, miközben együtt vagy a kórussal váltakozva énekelnek, és mindenki adományát az oltárhoz viszik. Ha a résztvevők nagy száma ezt nem teszi könnyen lehetővé, akkor a celebráns és segítőinek menetét legalább a közösség néhány képviselője kísérje, akik a kenyeret és a bort az oltárhoz viszik illetve az esetleges pénzadományt, amit még ekkor, idejében összegyűjtenek. A celebráns, miután átvette az adományokat, felmegy az oltár lépcsőin, míg a felajánlási adományokat vivők a lépcsők alján maradnak, amíg csak az áldozat nem lesz kész az átváltoztatáshoz és nem kezdődik meg a nagy tömjénezés. És íme, itt van a gond az oltár elhelyezésével. A Liturgikus Konstitúció alkalmazására kibocsátott első római rendelkezés2 arra teszi a hangsúlyt, hogy az egész templom az oltárra összpontosuljon, és az új vagy felújított templomokban bizonyos távolságra legyen a faltól, hogy ezzel lehetővé váljék a mise versus ad populum (a nép felé). A liturgikus tér elrendezései, amelyeket a Konstitúció után felállítottak - például a pápa által vezetett 2 Sacra Rituum Congregatio, „Inter CEcumenici”, Acta Apostolicse Séd is, 56 (1964), 877-900.
