Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Zelinszkij, Vladimir - Fódi Ákos (ford.): Az Atya kinyilatkoztatása a bizánci liturgia fényében
26 Vladimir Zelinszkij A bizánci szent liturgiának hagyományosan három része van4: a protézisz vagy más néven a proszkomídia, a katekumenek liturgiája és a hívők liturgiája. A keleti kereszténység világában a liturgia mindig előtérben áll, amelyben egy misztagógia játszódik le, és ez a kezdetétől a végéig, mint egyetlen szentség, lelki út, szertartás, és „titok” jelenik meg. Mindegyik rész összetételének és felépítésének megvan a maga szimbolikus értelme, és ezek együttese vezet be minket az Atyával való kifejezhetetlen egység „szívébe”. A proszkomídia vagyis az előkészületi szertartás a megemlékezés liturgiája, amit a pap csendesen, csak a diakónussal végez. Az Egyház ebben a szertartásban szimbolikusan Krisztus köré gyűjti minden tagját az Istenszülőtől és Keresztelő Szent Jánostól miden élő és meghalt személyig, akik emlékezetünkben élnek. (A felajánlott kenyérből kivágott négyszögletes részt ugyanis „Báránynak” nevezi a liturgia, amely köré a pap odahelyezi a kenyér többi kivágott darabjait, amelyek az Egyház meghalt és élő tagjait jelképezik, majd később ezeket konszekrálja és helyezi a kehelybe). A liturgiának ebben a részében az Egyház adományait elfogadó Isten színe előtt néhány szóban megjelenik az üdvösségtörténet Izajás prófétától, („mint juh, akit leölésre visznek...” íz 53,7) a keresztre- feszítésig. A liturgiának ez a része azt tanítja számunkra, hogy mindannyian az O emlékezetében élünk és ez a sajátos emlékezés a proszkomídia liturgikusán rejtett központja. A szentség az eszka- tológikus megemlékezéssel kezdődik, amely - mintegy híd - összekapcsolja a mi földi életünket a túlvilági élettel. A liturgikus emlékezés az a „követ”, amely földi életünk eszközeivel az örök életet képviseli. „Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Akkor ismerjük meg az Atyát, amikor Őróla megemlékezünk, de különösképpen akkor, 4 Az egyszerűség kedvéért csak Aranyszájú Szent János liturgiájáról beszél, amely az ortodox egyházban a legelterjedtebb.
