Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - Zelinszkij, Vladimir - Fódi Ákos (ford.): Az Atya kinyilatkoztatása a bizánci liturgia fényében
AZ ATYA KINYILATKOZTATÁSA... 25 arcában fedetlenné, szemlélhetővé és teljesen átélhetővé válik a liturgikus drámában, az imádkozó Egyház cselekedetében. „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek kinyilatkoztatja” (Mt 11,27). Ebben az értelemben keresi a keleti egyház Krisztus jeleiben annak akaratát, Aki Őt küldte (vő. Jn 5,30): a kinyilatkoztató Fiúban az Atyát, a megismert Atyában a Fiút. Képesek vagyunk-e ezt felfogni a szó „ismeretével”? Jézus Krisztus az Atya nevében jön (vő. Jn 5,43), hogy mi emberek dicsőítsük mennyei Atyánkat (vö. Mt 5,16). Megtestesülése megnyitotta számunkra azt a kaput, amelyen keresztül megláthatjuk a Szentháromság misztériumát. Immár mindannyian, akik ismerjük a háromságos Istent, Krisztus által és Krisztusban ismerjük őt fel. „Ezért az első keresztény évszázadok teológia-története az »Isten-ember« kifejezés magyarázatából áll, és a szentháromságtani és a krisztológiai viták két jelentős korszakára osztható”2. Viszont az a „patrisztikusnak” nevezhető korszak, amely az Atya egyszerű, csendes, felfoghatatlan és bensőséges jelenlétét jelenti az emberi lélekben, teológiai értelemben még nem jött el. Az imádság világában mindig a szemlélődésen keresztül jelent meg, de „még tükör által, homályosan” (lKor 13,12). A bizánci liturgia egy sajátos „Atya-teológiát” fejez ki, aki mint személy mindig az ünneplés középpontjában marad. A papság és a közösség minden imájában az Atya személyéhez fordul, ámbár ez a Személy az Ő „isteni homályából”3 soha nem „lép ki”. Az imádságból szült szemlélődés egy mélyebb és hitelesebb formában bevezet az Atya kinyilatkoztatásába, mint átimádkozott, megünnepelt és megvallott misztériumba, ahol a fény és a sötétség ellentétében megnyilvánul az Ő kifürkészhetetlen atyai szeretete. 2 V.V. BOLOTOV, Előadások az Ősegyház történetéről, IV, Moszkva 1994, p. 1 (orosz nyelven). 3 Pseoudo-DüONISZIOSZ Areopagita kifejezése szerint (lásd: Vladimir LOSSKY, La teológia mistica della Chiesa d’Oriente, cap. II.).
