Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Quellet, Marc - Bartók Tibor (ford.): Szentháromság és Eucharisztia - A Szövetség misztériuma
10 Marc Quellet Szerapión euchológiája ugyanezt a szentháromságos távlatot követi a prefációban, különösen kiemelve azonban a hívek bekapcsolódását ebbe a misztériumba, amit a liturgikus közösségre való léleklehívásnak (epiklézis) neveztek: „Kérünk Téged, eleveníts meg minket (szó szerint: tégy minket eleven emberekké). Ajándékozd nekünk a világosság Lelkét, hogy felismerjünk Téged, igaz Istent és akit küldtél Jézus Krisztust. Add nékünk a Szentlelket, hogy kimondhatatlan titkaidat kifejezhessük és hirdethessük”. A Szentháromsággal való különleges közösség tudata igazolódik az eucholó- gia további folytatásában, amikor a Jézusra alapozott imádság erővel telítve száll fel az Atyához: „Szóljon bennünk Jézus, az Úr, a Szentlélekkel együtt, hogy általunk magasztaljon Téged. Mert Te hatalmasabb vagy minden fejedelemségnél, hatalomnál, erőnél, uralomnál, hatalmasabb minden névnél, melyet kimondanak, nemcsak evilágban, hanem az eljövendőben is”17. Amint a korakeresztény liturgikus hagyományból kiderül, az ana- fora formai felépítése - figyelembe véve a Szentlélek lehívására (epiklézis) vonatkozó formai változatokat - megfelel a megváltás szentháromságos rendjének. Köszönetét mondunk az Atyaistennek (eucharisztia) azáltal, hogy megemlékezünk (anamnézis) Jézus Krisztus önátadásáról, amit a Szentlélek (epiklézis) az Egyház áldozati adományában jelenvalóvá tesz. „Az antióchiai, jeruzsálemi és szíriai egyházi hagyományok egyértelműen szentháromsági felépítésűek”; „az alexandriai egyházi hagyomány (éppúgy a római kánon) ugyanazt azt igazságot fejezi ki, tudniillik, hogy a Szentlélek viszi végbe a megszentelést”18. A hagyományok sokfélesége közepette, melyek vagy a pap Krisztus nevében kimondott szavaira, vagy a Szentlélek működésére fektetnek több súlyt, „minden szentségi ünneplés két bizonyosságból táplálkozik: egyrészt, hogy Krisztus az, aki cselekszik, és hogy Szentlelke által működik (epiklézis)”19. A. Hamman (ed.), Eucharistische Gebete der frühen Kirche, Mainz 1960, 74-75. 18 Miguel M. Gario Guembe, „Epiclesis y Trinidad. Estudio histórico y sistemático”, in: Eucaristia y Trinidad, 1989, 144-145; vö. L. Bouyer, Eucharistie. Théologie et spiritualité de la priére eucharistique, Paris 1990. Uo„ 146. 19
