Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Szentháromság és Eucharisztia - Quellet, Marc - Bartók Tibor (ford.): Szentháromság és Eucharisztia - A Szövetség misztériuma
6 Marc Quellet nek a felcserélődését eredményezte a valós jelenlét metafizikai kifejezésének javára, ugyanakkor a mostantól Corpus verumnak nevezett szentségi Test és az immár Corpus mysticummá lett test, az Egyház közötti kapcsolat rovására, mely utóbbiban a mysticum kifejezés nem tartotta meg többé az atyák teljes szimbolikus realizmusát7. A mai teológia egyik fő feladata, hogy közelebb jusson nemcsak a középkori teológia metafizikai realizmusához, hanem éppúgy az egyházatyák szimbolikus realizmusához, akik a test és a mennyegző biblikus szimbolikája segítségével teljes módon meg- vallották Krisztus eucharisztikus teste és az Egyház, mint Krisztus teste összetartozását. E szempontból a hit megértésére törekvő értelem (intellectus fidei) megújulása megköveteli a Fides et ratio enciklika irányelveinek alkalmazását, amely szerint olyan realisztikus értelmezéstanra (episztemológiára) van szükség, amely a történelem megismerési dimenziójában és következésképp a hagyományban gyökerezik. Az enciklika feltétlenül hangsúlyozza, menynyire jelentős „a hagyomány igen nagy fontosságának felfedezése a helyes gondolkodás számára. A hagyományra való hivatkozás ugyanis nem egyszerű emlékezés a múltra; sokkal inkább az egész emberiséghez tartozó kulturális örökség elismerése. [...] Épp e hagyományba gyökerezettség teszi lehetővé ma, hogy kialakítsunk egy eredeti, új és jövőbe mutató gondolkodást”8. Ha ez az értelme- zéstani (episztemológiai) irányvonal érvényes a filozófiára, annál inkább vonatkozik az Eucharisztiáról és az Egyházról elmélkedő teológiára, amire de Lubac mutatott példaértékű alkalmazást9. 7 „Ebből támad - éppúgy, mint a Szentírás esetében a szószerinti értelem (sensus let- teralis) és a misztikus értelem (sensus mysticus) ellentétbe állítása - az a kísértés, amely ez esetben az Egyházat érinti, s e metaforában (Corpus mysticum - ford, megj.) pusztán már csak magát a metaforát akarja látni és a »misztikus« jelzőt mint a »reális« és »valós« jelzők egyfajta legyengítésének tekinti. Sokan áldozatul estek - többé vagy kevésbé - ennek a kísértésnek” (H. de Lubac, i.m., 280). 11. JÁNOS PÁL, Fides et ratio kezdetű enciklikája, Pápai Megnyilatkozások 33, Szent István Társulat, Budapest 1999, 85. sz. „A keresztény gondolkodás történetében - és magában a keresztény gondolkodásban - túlságosan jelentős helyet foglal el az ontológiai szimbolika, különösen a szentségteológiában, hogysem tudomást ne vehetnénk róla vagy figyelmen kívül hagyhatnánk” (H. de Lubac, i.m., 287).
