Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája
HANS URS VON BALTHASAR TEOLÓGIÁJA 21 tus küldetésében és létformájában való részesedés, mely a közte és köztünk levő állandó különbséget áthidalja, akkor lehetséges, ha egy hívő kész arra, hogy a hit igenje által létét, mint küldetést kapja és élje meg.”14 Három szakaszban vizsgáljuk meg ezt a Krisztus létformájában való részesedést: a hit jelentése, az engedelmesség fontossága, a küldetés természete szerint. Először is meg kell jegyeznünk, hogy Balthasar számára a hit nem intellektuális aktus, hanem sokkal inkább az egész személy egzisztenciális önátadása. Ezen önátadás által a személy egész lényét Krisztusra bízza. Bár a hit ebben az értelemben a lehető legszemélyesebb aktus és ezért intenzív személyes tapasztalat, melyben valaki megismeri az Istent, semmilyen értelemben nem tekinthető ön-központú vagy befelé forduló aktusnak. A hit semmiképpen sem magával van elfoglalva. Ezért Balthasar visszautasítja a hit, mint biztonság lutheri magyarázatát. A hit sokkal inkább az önmagunkról való megfeledkezés aktusa: teljes mértékben egy másikra összpontosul, és ez a másik Krisztus. A hit ilyen értelmezésének paradigmája Pálnál található. A filippi levélben Pál a Krisztusba vetett hitéről szólva azt mondja, hogy szeretné megismerni Krisztust és feltámadásának erejét, és kijelenti, hogy most már kész arra, hogy részesedjen Krisztus szenvedésében és halálában. Elismerve, hogy ez a cél még mindig messze van, ezt írja: „nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” (Fii, 3,13-14). Balthasar ezt így értelmezi: „minden ezen a függő helyzeten alapul, melyben elfeledkezünk önmagunkról és csak a cél felé való repülésben 14 „Teilnahme an der Sendung und existenzform Christi wird, über die bleibende Differenz zwischen ihm und uns hinweg, dort möglich, wo ein Galubender im Jawort des Glaubens seine Existenz als Sendung zu empfangen und zu leben bereit ist.” (Spiritus Creator, 309)
