Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája
22 John O’Donnell létezünk.”15 A hit mint önmagunkról való megfeledkezés tehát természeténél fogva e cél felé való repülésben lebegő létezés. Ha azonban a hit ennyire valaki másra irányul, úgy is leírható, mint engedelmesség. Mint ahogy Krisztus formája az Atya akaratára való állandó nyitottsága, úgy a keresztény léte is, akit Krisztus alakított ki, abban áll, hogy radikálisan nyitott marad az Atya akaratának teljesítésére. Itt ismételten azt láthatjuk, hogy a hit formáját tekintve mindig is máriás marad - ez az a befogadás, mellyel hagyom, hogy Isten azt tegyen bennem, amit akar. Mindez végül a küldés fogalmához vezet bennünket. Ha általánosságban véve a hit engedelmesség, ez az engedelmesség abban a küldetésben konkretizálódik, melyet minden ember Istentől kap. Emlékezzünk vissza, hogy Balthasar számára a Geistessubjekt abban a konkrét, előre nem látható küldetésben válik személlyé, melyet Istentől kap.16 Az embert az értelem és akarat képességeivel teremtette az Isten, de csak a dialógikus kapcsolatban válik személlyé. A legfőbb partnere a dialógusban Isten, akin keresztül a személy megkapja küldetését: e küldetés által konkretizálódik a szabadsága. Azzal, hogy kihangsúlyozza Isten egyedi szeretet-tervét minden ember életét illetően, Balthasar még inkább elmélyíti a Lelkigyakorlatok ignáci hagyományát, melynek központjában a választás áll. Isten öröktől fogva ismer minden egyes embert, olyan sajátos szeretettel, mely egy egyedi küldetésben valósul meg, melyet senki más nem tölthet be. így a személy saját szentsége abban a válaszban teljesedik ki, mellyel igent mond a küldetésre. Ugyanakkor az életszentség sohasem egy saját magunk részére kapott kegyelem, hanem olyan ajándék, melyet az Egyház építésére kapunk. Láthatjuk, hogy bár az ember számára felmerül a vallási kérdés abban a meghatározó pillanatban, melyben énjét felébreszti az 15 „In Die Schwebe dieses Sich-gelassen-habens und erst im Hug auf das Ziel hin Existierens ist alles gestellt.” Herrlichkeit I (Einsiedeln, 1961), 219. 16 Ld. 3-as lábjegyzetet.
