Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi
64 Jáki Szaniszló emberek. Megengedem, hogy nem tett oly sok jót, mint kellett volna tennie. Megengedem, hogy tevékenységében, amely emberi, céltáblája lehet a kritikának vagy vádaknak. De azt fenntartom, hogy kiszámíthatatlanul sok jót tett, hogy olyan különleges jót tett, amit semmi más történelmi, tanító vagy vallási közösség nem tett, hogy ez a jó az általa hirdetett elvekből következett, és hogy gyengeségei és mulasztásai ezen elvek elhanyagolásából és felfüggesztéséből származtak.7 Ez a bekezdés jól árnyalt reakciót igényel. Egyrészt jogos lenne arra következtetni, hogy a Katolikus értelmiséginek számba kell vennie ezt a kiszámíthatatlan mennyiségű jót. Továbbá jogos lenne hozzátenni, hogy a Katolikus értelmiségi legyen meggyőződve a kérdéses jó létezéséről, ezért megéri a fáradtságot felfedezni és teljesen napfényre hozni azt. A Katolikus értelmiséginek azt is fel kell ismernie, hogy „a felfedezés előnyben részesíti a felkészült elmét” mondat jól fogalmazza meg a tudományos fölfedezések egyik föltételét. Másrészt ezeknek a meggondolásoknak nem szabad ahhoz a nézethez vezetniük, hogy csak azok a Katolikus értelmiségiek minősülnek Katolikusoknak, akik speciálisan „Katolikus” területen dolgoznak. Egy Katolikus értelmiségi nemcsak értelmiségi, hanem katolikus marad akkor is, ha tisztán természetes területen dolgozik. A kutatás legtöbb területe ilyen. Ez nagyon is evidens, ha például a természettudományok sokféle változatát nézzük. E tudományok legtöbb ága nem vet föl az episztemológia és következésképen a metafizika alapjait érintő sarkalatos kérdéseket. Még az elemi részecskék fizikájában és a tudományos kozmológiában is sok kutatást lehet végezni anélkül, hogy szembekerülnénk a valóban első pillanat ontológiai státuszának és az univerzum keletkezésének vagy minden anyag semmiből való teremtésének kérdésével. De a Katolikus értelmiségi nevet7 Letters and Diaries, vol. 27, p. 283. Letter of April 21, 1875.
