Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi

A KATOLIKUS ÉRTELMISÉGI 59 A feladat kétségtelenül óriási. E feladat ésszerű megközelíté­se lenne, ha az ezen tekintéllyel rendelkező tanításból levezetett tiszta definíciókból indulnánk ki. De ez nem lenne kifizetődő egy olyan korban, amely ódzkodik a definícióktól, bár büszke az ér­telmére. A büszkeség mindig vakít, és nagyon sebezhetővé tesz. Legyen elég arra a tanácsra gondolni, amit a filozófia egyik ki­váló professzora adott egy újságírónak, aki interjút készült készí­teni Jacques Derrida-val, a dekonstrukcionizmus atyjával. Azt ta­nácsolta az újságírónak, Dinita Smith-nek, hogy ne kérje Derrida-tól rögtön a dekonstrukcionizmus meghatározását. „Ez legyen az utolsó kérdése, mert ez őrjöngési rohamba kergeti a dekonstrukcionistákat.”4 A tanács, sajnos, alkalmazható napja­inkban számos Katolikus értelmiségire, akik viszolyognak meg­határozni bizonyos alapfogalmakat, amelyek a Katolicizmusra vonatkozó tárgyalásukban központi szerepet játszanak. Meghatározások helyett talán tanácsosabb lehet a történe­lemre vonatkozó tények szemrevételezésével kezdeni. Ilyen tény Rómának az a szomorú kiváltsága, hogy egyedül maradt hűsé­ges és makacs elismerője valamennyi krisztológiai dogmának, amelyek miatt oly sok Katolikus, mindenek fölött Atanáz, futva mentette életét, sőt mások fel is áldozták azt. Elég meggondol­ni, hogy az ökumenikus nagyvonalúságnak ebben a időszaká­ban a Katolikus Egyház hosszan tolerálta Hans Küng homályos agytornáit, de leállította „Katolikus” pályafutását, amikor az Egy­háznak Krisztusra, mint az Atya egylényegű Fiára vonatkozó, te­kintéllyel rendelkező felfogásával kezdett játszadozni. Mint kantiánusnak, Hans Küngnek nem volt más választása, mint érezni azt, hogy a Katolikus hit Krisztusban szűkíti a „ka­tolicizmus” területét. A kérdéses hit a Katolicizmusnak biztosan vitalitást ad, amelynek semmi értelme sincs a kantiánus a prio­ri árnyékvilágában, ahol a tények keveset számítanak. Harnack 4 Idézve: The New York Times, Sept. 15, 1998.

Next

/
Oldalképek
Tartalom