Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi
60 Jáki Szaniszló kétségtelenül sok kérdésben tévedhetett, de a történelem logikája ügyes felbecsülőjének bizonyult, amikor egy évszázaddal ezelőtt megjegyezte, hogy a kereszténység gyorsan egy homályos zsidó szektává alakult volna, ha nem állt volna a konszub- sztancialitás dogmája mellé.5 A Katolikus értelmiséginek ezért mindenekfölött a megtestesülés tényéből és tartalmából kell táplálkoznia, úgy, ahogy az kezdettől fogva értelmeztetek:. A Katolikus értelmiséginek el kell kerülnie a megtestesülés azok általi újraértelmezését, akik azt gondolják, hogy a történelem kibontakozása annak a Hegel által definiált Abszolút Elmének, amely alig megbízhatóbb, mint a saját elméje. Ha Hegel irányítja őket, a Katolikus értelmiségieknek nem lesz elég tényleges információjuk, és ki lesznek szolgáltatva annak a baklövésnek, hogy a kocsit a lovak elé fogják. Még tanulmányozniuk kell, hogy Hegel milyen hihetetlenül félreértelmezte és félreértette az értelemnek azt a gyakorlását, amit a tudomány jelent, amennyiben ennek első kötelessége a tények elismerése. A Katolikus értelmiségieknek meg kell érteniük, hogy nem az Egyház találta ki saját magát, és az Egyház sohasem talált ki új dogmákat. Niceában az Egyház az egylényegűséget nem mint öntudatának friss önreflexióját terjesztette elő, hanem mint valamit, amit tekintéllyel kell prédikálnia, mivel az Egyház azt már addig is így hirdette, anélkül, hogy magát a kifejezést használta volna. Kötelességeinek és hatalmának tényleges tudatát az Egyház a Rómával egységben levő püspökök legutolsó generációjának azon meggyőződésével hirdette, hogy ezt a meggyőződést nekik a korábbi püspökök közvetítették, akiknek ugyancsak az volt a meggyőződésük, hogy ezt a legszokatlanabb tekintély megbízásából kapták. Hans Küng, aki oly bőbe5 A. Harnack, History of Dogma, tr. E. B. Spears and J. Millar (London: Williams and Norgate, 1898), vol. IV, p. 43.
