Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi
52 Jáki Szaniszló előzmény nélküli a történelemben: a Római Birodalom vagy oikumene keretében hirtelen kiemelkedését olyan spirituális centrumoknak, amelyek végső fokon a politikai centrumokkal párhuzamosan, de tőlük teljesen függetlenül és valójában időnként velük ádáz antagonizmusban működtek. Ez a háttere a „megyéspüspök” kifejezésnek, amely a fő politikai adminisztratív körzetekre vagy megyékre emlékeztet. A politikai rendszer hamarosan félelmetes versenytársat talált az adminisztratív központoknak ebben az új együttesében, amelynek meg volt a saját, erős, átfogó központja. Amit a korai Egyház történetének némely modern tanulmányozója habozik elismerni, nagyon is világos volt Decius császár számára. Szent Ciprián szerint azt mondta, hogy ha nem lehetne császára, püspöke szeretne lenni Rómának. Az említett sajátos központok konkrét egyének voltak, akiket püspököknek hívtak, és számuk 7-800-ra emelkedett a császárság keleti és nyugati részében, amikor Konstatin színrelépett. Tisztán politikai megfontolások miatt, még ha fontosabb dolga is akadt volna, Konstantinnak nem volt más választása, mint békét kötni ezzel a másik adminisztrációval. Amikor a császárság összeomlott, a civilizáció fönnmaradt, mert ezek a spirituális központok, eléggé különös módon, nem semmisültek meg. A korai Európa figyelmes történészei (legyen elég Henri Pirenne-re gondolni) mindig tudatában voltak annak, mivel járultak hozzá a püspökök saját, időnként nagyon behatárolt régiójuk kulturális stabilitásának forrásaihoz. És ha egy történész visszatekintett azokra az évekre, amelyek ebben vagy abban az európai országban látták egy Katolikus központhoz mégcsak névlegesen sem hozzárendelt püspökök beiktatását, észrevehették a jelentős különbséget a püspökök két fajtája között. Az a történész, aki ezt a legemlékezetesebben megjegyezte, James Antony Froude volt. Megfigyelése azért is volt igen fontos, mert agnosztikussá lett, miután rövid ideig szimpatizált Newman-nel, sőt az Anglikán Egy-
