Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi
A KATOLIKUS ÉRTELMISÉGI 53 ház diakónusává is szentelték. Amint 12 kötetes, irodalmi mesterművében ahhoz a pillanathoz ért, amikor Erzsébet rendelete új hiererchiát állított föl Angliában, Froude egy nagyon „Katolikus” megfigyelést tett. Ez akkor történt, amikor Erzsébet rendeletét úgy írta le, mint egy lényegnek a helyettesítését annak puszta képmásával, „azon illúzió fönntartása céljából”, hogy még az ugyanaz életnedv kering valamiben, ami azért létesült, hogy a töretlen püspöki utódlás régi fájának látszódjék, amelyben a püspökök az igazán „Katolikus” katolicitás megannyi sarokkövei: A Katolikus püspök az idő esetlegességeitől független időtartamra birtokolja hivatalát. Dinasztiák változhatnak - nemzetek elveszíthetik függetlenségüket - a társadalo m erős szövetét elsöpörheti a forradalom áradata - a Katolikus prelá- tus állomáshelyén marad; amikor meghal, egy másik lép a helyébe; és amikor a vizek visszatérnek medrükbe, a nyugodt alak úgy áll, mint korábban - a személy talán változott, de a dolog sziklaként a világ kőtalapzatába gyökerezett... Az Anglikán Egyház a Katolikus törzsről levágott ág volt... Ha lényegében nem is, formájában meg tudta tartani azt, ami volt, abban a formában, amely tiszteletre méltóvá tette, anélkül a hatalom nélkül, amely veszélyessé tette volna. A kép, kívülről tekintve, formálható volt úgy, hogy megfeleljen a fának, amelyről származott. De a látszat fenntartására olyan püspököket kellett biztosítani, akik látszólag a korábban elismert módon örökölték hatalmukat, mint az apostolok utódai.1 Froude azt is megjegyezte, hogy Cecil, aki Erzsébet mögött a hatalmat jelentette, összegyűjtötte az összes Edward-kori püspököt, aki túlélte Mária uralmát, „hogy számmal pótolja a mi1 A. Froude, The History of England from the Fall of Wolsey to the Defeat of the Spanish Armada (1856-1870), vol. VII, p. 174. Ez a monumentális munka, amely Froude-ot a legkiemelkedőbb angol prózaírók egyikévé tette, nagyban megerősítette a Katolikus Egyház elleni intellektuális elfogultságot. Innen van Froude beismerésének különleges értéke.
