Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Jáki Szaniszló - Szabó László (ford.): A Katolikus értelmiségi
A KATOLIKUS ÉRTELMISÉGI 51 szetében van valami univerzális vagy katolikus. Ilyen alapon ítélte el XI. és XII. Piusz a náci rasszizmust mint utálatos bűnt. E rasszizmussal szemben a darwinista guruk csak kétértelműségeket tudnak motyogni az egyéni méltóságról és az emberi egyenlőségről. E szempontot nem tudják eléggé hosszan és mélyen mérlegelni azok a Katolikus értelmiségiek, akik nem akarják Katolicitásukat délibábra cserélni, legyen az kozmikus sodródás egy Jézus Krisztusnak keresztelt omega pont felé. A katholike fogalom első keresztény használatát egy írássorozatban, Antiochiai Ignác leveleiben találjuk, amelyek nagy kohézióval és egységgel rendelkeztek, tekintve azt tényt, hogy nagyon rövid időszakaszon belül íródtak, amikor szerzőjüket mint foglyot Antiochiából Rómába hurcolták. Az az ember, aki ezekben a levelekben először használta a katholike ekklesia kifejezést, értve ezalatt az összes helyi egyházak egységét, erőteljesen világossá tette, hogy az egyedi egyházak csak azért léteznek, mert mindegyiküknek van egy püspöke, aki viszont Jézus Krisztust képviseli. A katolicitásnak ez a szoros összekapcsolása egy adott emberi lénynek, a püspöknek az individualitásával szükségszerűen nyilvánvalóvá teszi azt, hogy amit a keresztények kezdettől fogva az Egyház katolicitásán értettek, nagyon különbözik a diffúz univerzalizmustól. Katolicitásuk számukra éppúgy nagyon konkrét valami volt, mint minden tény és entitás. Ugyanakkor ennek a katolicitásnak volt egy központja, amely világosan továbbadódott a püspököknek abban a tudatosságában, hogy nekik szigorú kötelességük egymással egységben lenni, ami viszont egy nagyon konkrét, átfogó központhoz való ragaszkodásban nyilvánult meg. Ezt a két fejleményt érdemes egy pillanatra szemügyre venni, ha szilárd, konkrét alapon akarjuk vizsgálni a Katolikus értelmiségi helyzetét és kötelességeit. Nem kell hívőnek, hanem elég a tények elfogulatlan megfigyelőjének lennünk ahhoz, hogy olyasmit regisztráljunk, ami
