Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Adam, Adolf - Kürnyek Róbert (ford.): A zene az istentiszteletben
A ZENE AZ ISTENTISZTELETBEN 29 köszönhetünk. A középkor számtalan szekvenciáját a trentói reformok négyre redukálták. A himnuszok, melyek a kereszténység kezdetén szövegben és dallamban többnyire dísztelenek voltak, a IV. századtól kezdve sokat nyertek a szöveg minősége és a zenei gazdagság terén. Nyugaton elsősorban Szent Ambrus által lettek népszerűek, miután Poitiers-i Hilarius számtalan keleti himnuszt hozott magával Kisázsiából. Lényegi ismertetőjegyük az azonos strófa-felépítés, egyenlő szótagszámmal és változatlan dallammal (izotrópizmus és izoszillabizmus). A himnuszok számát kb. 35000-re becsüljük7. Különleges jelentőségre tett szert a gregorián korái. A Vili. századig visszamenő hagyomány szerint I. Gergely pápa (590-604) gyűjtötte össze a pápai udvarban énekelt mise- és zsolozsmadallamokat és rendezte őket újra. Tőle származik a római schola cantorum is, amely a Nyugat éneklését jelentősen befolyásolta. A római liturgia kibővülésével ezt a római koráit is átveszik. Ez különösen is érvényes Franciaországra Pipin és Nagy Károly idején. Ott nemcsak területileg meghatározott liturgiák fejlődtek ki, hanem sok dallambeli változat is volt. Nem politikai hátsó szándék nélkül sürgette Pipin és Károly a római éneklésmód pontos átvételét. Ebben nagy segítséget nyújtott a Pipin alatt alapított Metzi Énekes Iskola. Mégis századokon keresztül tartották még magukat a germán korálformák, melyek közül néhányat még ma is használnak a Kiedrich bei Mainz-i plébánián. A IX. század közepétől fejlődik ki az Alpok északi részén a többszólamú egyházi ének (diafónia vagy eredetileg orgánum), szorosan egybekötve a kibontakozó hangjegyírással, a neumák- kal. Mivel ezzel együtt a hangmagasság nem volt egyértelműen 7 A legfontosabb himnuszgyűjtemények: G.M. Dreves, Ein Jahrtausend lateinischer Hymnendichtung, Leipzig 1909 és C. Blume, Anacleta Hymnica medii aevi, Leipzig 1886-1922.
