Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája

HANS URS VON BALTHASAR TEOLÓGIÁJA 17 Mária, mint az Egyház anyja jelenik meg és mint az Egyház termé­kenységének ősképe. Mária egyesíti személyében a menyasszony és az anya szerepét. Ő egyszerre a menyasszonyi szeretet Krisztus­nak adott válasza és az anyaméh, melyből Krisztus a hívők szívébe születik. A jánosi költői képek mellé oda kell állítani az efezusi le­vél páli hasonlatát, melyben Pál a házasságot a Krisztus és az Egy­ház közötti jegyesi kapcsolat jelképének nevezi. (Ef 5,32). Ha azt kérdezzük, ki az Egyház (ez a kérdésforma feltételezi, hogy az Egyház nem dolog, hanem szubjektum), a menyasszony hasonlata segíthet bennünket, hogy megtaláljuk rá a megfelelő választ.10 A menyasszonyi kapcsolat egyrészt két személyt feltéte­lez. Ezért Krisztus és Egyháza nem alkotnak személyi egységet (unió hypostatica-t), hiszen abban a Krisztus és az Egyház közötti különbség elmosódna. Másrészt a házastársi kapcsolat célja, hogy ketten egy test legyenek és ennek a kapcsolatnak kifejezésre kell juttatnia a házastársak nemiségének egymást kiegészítő jellegét. Krisztus és az Egyház esetében ez azt jelenti, hogy Krisztus kezde­ményez. Őbenne van az örök élet magja, melyet az Egyház méhé- be kell ültetni. Az Egyháznak, mint menyasszonynak teljes mérték­ben női jellege van. Hivatása, hogy igent mondjon, hogy befogad­ja a magot, hogy azt méhében kihordja. Szerepe a befogadás, de ez nem passzív szerep. Sokkal inkább ez a befogadás aktív rendel­kezésre állásra szólítja fel: engedje, Isten Igéje gyümölcsözzön az életében. Balthasar számára olyannyira fontos a nemiség képi használata, hogy azt is mondja, az Egyháznak az Istennel és Krisz­tussal való kapcsolatában kerülnie kell minden férfias jelleget (min­dent, ami magához ragadó, aktív és meghatározó) különben egy bizonyos vallási homoszexualitás hibájába esik, ami eltorzítja az Is­ten és ember kapcsolatának alapvető természetét. Ez a nem-ke­resztény misztika kifinomult tévedése, amelyben különböző mód­szerek segítségével keresik az Istennel való egyesülést, vagy a pri­10 Ld Balthasar: „Wer ist die Kirche?” in Sponsa Verbi (Einsiedeln, 1961), 148-202.

Next

/
Oldalképek
Tartalom