Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Lewis, Clive Staples - Koroknai Zoltán (ford.): A megbocsátásról
24 C.S. Lewis mentség nélkül visszamarad, miután mindent bevallottunk; látni minden iszonyatában, piszkában, látni aljasságát és gonoszságát és ennek ellenére mégis teljesen kiengesztelődni azzal az emberrel, aki ezt elkövette. Ez és csak ez megbocsátás, és ez az, amit mindenkor megkaphatunk Istentől, ha kérjük. Ha arról van szó, hogy mi magunk bocsássunk meg felebarátainknak, ez részben azonos, részben eltérő módon alakul. Azonosan, mert a megbocsátást itt sem elnézésnek hívják. Sokak szerint úgy tűnik, hogy ez így igaz. Ha ugyanis azt követelik tőlük, hogy bocsássanak meg valakinek, aki megcsalta őket vagy brutálisan viselkedett velük szemben, akkor azt gondolják, mintha csak azt akarnák nekik bebeszélni, hogy szó sem volt brutalitásról vagy megcsalásról. Ha így lenne, akkor nem is lenne mit megbocsátani. Ők újból és újból azt felelik: „De értsd meg, ez az ember a legszentebb ígéretét szegte meg.” Igen, valóban ezt, és pontosan ezt kell megbocsátani. (Ami nem jelenti azt, hogy hinni kellene a következő ígéretének. Azt jelenti: meg kell tenni minden erőfeszítést azért, hogy a neheztelés minden nyomát - minden kívánságot, hogy őt megalázza, megsértse, vagy bármit visszafizessen - eltüntesse szívéből.) Ez abban különbözik attól a helyzettől, amelyben Isten bocsánatát kérjük, hogy a saját esetünkben túlságosan is gyorsan elfogadjuk a mentségeket, viszont mások esetében nem elég gyorsan. Ami a saját bűneimet illeti, nyugodtan fogadhatok (annak ellenére, hogy nincs bizonyosságom róla), hogy mentségeim nem csak félig olyan jók, mint gondolom; ami mások velem szemben elkövetett bűneit illeti, nyugodtan fogadhatok (annak ellenére, hogy nincs bizonyosságom róla), hogy a mentségek jobbak, mint gondolom. Előbb gondosan ügyelnünk kell arra, hogy a másik nem annyira hibáztatható, mint gondoltuk. De rögtön aztán, ha kétségtelenül teljesen és egészen hibás volt, akkor meg kell neki bocsátanunk. De még ha a látszólagos vétkének kilencvenkilenc százaléka kimagyarázható is, felvetődik a megbo-
