Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Servais, Jacques - Horváth Endre (ford.): A szentgyónás, az irgalmas Atya szentsége
A SZENTGYÓNÁS, AZ IRGALMAS ATYA SZENTSÉGE 17 nosulásig elmenő, szeretetből fakadó szolidaritás, amelyet a maga részéről Adrienne von Speyr hangsúlyozni kíván. A Fiú „tudja jól, hogy [az embereknek] nem róható fel teljes egészében a helyzetükért való felelőség s levonta ebből a megfelelő következtetést: ő maga vállalja a felelősséget [tetteikért]”. „Magára vállal minden felelősséget, tehát elvisel minden bűnt”37. Minden egyes alkalommal újra magára vállalja bűneinket és azok felelősségét, hogy mindkettőt felvigye a keresztre38. így szolgálhat a saját bűneit megváltó bűnössel való összehasonlítás a gondolatmenet kiindulópontjaként. De a szerző azonnal érezteti a helyes hangsúlyozási módot is: Krisztus magára veszi a bűnt, hogy azonosuljon vele, hogy odaadhassa az Atyának és így megszabadíthassa tőle a bűnöst. A Fiú magára veszi a bűnt, miközben megvallja azt, de teszi ezt mint egy külső teherrel. S magára véve eltávolodik tőle. Amikor magára veszi azt, azon fáradozik, hogy eljusson a vele való azonosulásig, nem azon, hogy eltávolodjék tőle. Ám mindez egyszersmind az ő, az Atyához és egyben az emberekhez, mint bűnösökhöz való egyre nagyobb közeledése is, azzal a céllal, hogy ezzel az egyetlen közeledéssel megmutassa és odaadja a bűnt az Atyának39. Az Atya válasza a Fiú bűnvallására Mindez távolról sem jelenti azt, hogy Krisztust a bűnösökkel együvé számítjuk: a szerző, éppen ellenkezőleg, megpróbálja - felülről, az egyetlen Misztériumból kiindulva - megvilágítani annak a bűnbánó embernek a tettét, aki hibáitól megszabadulni kíván. A kereszten, jelenti ki Adrienne von Speyr, a Fiú az embe37 A. von SPEYR, Kreuzeswort und Sakrament, Einsiedeln 1957, 19. 38 Lm. 21. 39 Die Beichte, 24.
