Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Servais, Jacques - Horváth Endre (ford.): A szentgyónás, az irgalmas Atya szentsége

A SZENTGYÓNÁS, AZ IRGALMAS ATYA SZENTSÉGE

15

Jézus Krisztus, a vezeklő

Mintegy megerősítéseként annak, amit Adrienne von Speyr a maga intuitív módszerével leír, O. Semmerloth sem habozik, hogy allegorikus módon Krisztusra értelmezze a tékozló fiú példabeszédét: „Az ember, aki újból rálép az Isten felé vezető útra, nem biztos saját Isten felé vezető útjában, de a vezekléssel vezeti őt Isten felé az Istenember, aki helyettünk, a mi bűneinkért vezekel. Vajon nem lett-e Krisztus a tékozló fiúvá, aki értünk útra kelt és az Atyához ment, az Atyához, aki kitárt karokkal fogadta őt?32 A jezsuita teológus szinte egyáltalán nem megy túl azon, amit a szent Ágostontól és Aquinói Szent Tamástól ránk hagyományozott klasszikus teológia állít. Ehhez a kérdéshez kapcsolódóan figyelemre méltó a mód, ahogy ez utóbbi szent Pál szavait kommentálja: „Bűnné tette őt értünk” (2Kor 5,21); magyarázva azt: Isten őt a bűnért való áldozattá tette. Ugyanis - mondja - „egy dolog a bűn átka, ami Krisztustól távol áll, és más dolog a büntetés, amelyet Krisztus önként szenvedett el, amikor értünk átokká vagy bűnné - vagyis a bűnért feláldozott áldozattá - lett, azért, hogy mindenkiről levegye a bűn és a büntetés átkát”33. Ennek a magyarázatnak, amelyet Semmerloth is magáévá tesz, az indítóoka a bűn és a bűnnel kiérdemelt büntetés közötti megkülönböztetés: „Invenit (Cristus) nos iacentes in culpa et poena, suscipit solam poenam, et culpam solvit et poenam”34. (Krisztus minket bűnben és büntetéssel talált meg, egyedül a büntetést vette magára, de feloldott minket a bűntől is és a büntetéstől is.) A bűn, az akarat szülte tett, és mint ilyen,

32 O. Semmelroth, i.m., 87.

33 Questiones et decisiones in epist. Ad Gál., in PL 175, 559. (tévesen Szt. Viktor-i Hugónak tulajdonított szöveg: vö. B. Smalley, The study of the Bible in the Middel Ages, Oxford 1952, 97.) Lásd még Super Epist. Ad Gal., lect. V. nn. 148-149. Szt. Ágoston, Sermo 335/B, 31,1.

34