Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Servais, Jacques - Horváth Endre (ford.): A szentgyónás, az irgalmas Atya szentsége
12 Jacques Servais Az evangéliumi példabeszédben az Atya nem otthon ülve várja a tékozlót, hanem lesi annak visszatérését. Ez azt jelenti, hogy nem tudná, hol található? Nem, hanem hogy keresi azokat az utakat, amelyeken keresztül újra megtalálhatja a bűnöst. Isten „olyan módon viselkedik, mint valaki, aki kemény munkát végez”, amint azt Loyolai Szent Ignác nem habozik kijelenteni, pontosítva, hogy „értem fáradozik...”27. Ugyanebben a lelkűiéiben Adrienne von Speyr felhívja figyelmünket az Atya megismételt „erőfeszítéseire”, aki a bűnös által kiásott és egyre inkább elmélyített szakadékot megsemmisíteni látszik, egészen addig a pillanatig amikor ezek az erőfeszítések egy, a legvégsőkig menő merészségben csúcsosodnak ki: odaadni, megválni egyetlen Fiától a kárhozat útján levő világért. Itt jól kell mérlegelnünk a szerző szavait, amelyekkel a megváltás misztériumát kifejezi. A megoldás nem az lesz, hogy a Atya lemond arról, hogy teremtményének Atyja legyen és elküldi Fiát saját maga helyett, hanem hogy az Atya nem csak mint az emberek Atyja, de még mélyebben mint az örök Fiú Atyja mutatkozik meg. Hogy ezt a két, egymástól oly végtelenül különböző kapcsolatot - az Atya kapcsolatát a végsőkig igaztalan emberrel és kapcsolatát a végsőkig igaz Istennel, saját Fiával - Isten atyai mivolta egyetlen kapcsolattá egyesíti és formálja át”28. A Kalkedóni Zsinat Krisztus két természetéről szóló definíciója29 - bár többé- kevésbé öntudatlanul - de kétségtelenül hordozója ennek az értelmezésnek: az emberiségnek és a Fiúnak az Atyával való egyetlen kapcsolatba való egybefoglalása közben megmaradnak - nem összekeveredve és szét nem választhatóan - azoknak Vele való eredeti ontológiai kapcsolatai. 27 Lelkigyakorlatok, 236. 28 Das Angesicht des Vaters, 28. 29 Kalkedóni Zsinat, DS 302.
