Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Servais, Jacques - Horváth Endre (ford.): A szentgyónás, az irgalmas Atya szentsége
A SZENTGYÓNÁS, AZ IRGALMAS ATYA SZENTSÉGE 11 nek köszönhetően - a jövőben egy, a tékozló fiú számára az Atyához visszavezető úttá lesz. „Ezentúl az ember egész élete egy bátortalan vándorlás lesz az elveszett »szeretet-haza« felé. Később a Fiú majd átalakítja ezt a vak bolyongást azzá a képességé, hogy az ember rá is találjon, végigjárva a földön azt az utat, amely az Atyától jön és az Atyához tér vissza”. Mégis, mostantól fogva „a fenyítésen keresztül az ember magára veszi a tékozló fiú szerepét, de nem tud róla. Nem ismeri útjának célját, és éppen ebben áll fenyítésének kezdete”. Mintegy a Zsidókhoz írt levél, az atyai nevelésről szóló tanításának (vö. Zsid 12,7) visszhangjaként, a szerző felfedezi magában a fenyítésben a Teremtő és Úr türelmes jóságának bizonyságát. Adrienne von Speyr egyáltalán nem próbálja kisebbíteni az ellentmondást, amelybe az Isten akarata ellen lázadó emberi szív beleütközik, sem ellenszegülésének konokságát. De az önmagába zárkózó és engedetlenségében vétkesen kitartó ember sorsát a Lukács 15. fejezet példabeszéde alapján értelmezi, amelynek középpontja nem anynyira a tékozló fiú, sem az ő hazatérésének fordulatai, hanem sokkal inkább maga az Atya, akiről csak a szeretett Fiú festhetett egy a valósághoz ennyire hű és ennyire merész képet. Az Atya tehetetlen szemtanúként szemléli a jelen nehézségeitől és még inkább a saját helyzete miatti felelőségtől gyötört fiát. Annyira, hogy a fiú nem tudja elviselni az Atya tekintetét és belesüllyed saját világába, anélkül, hogy képes lenne megszabadulni a bűn terhétől. Az ember vakságában megkér- gesedik, közömbössé és idegenné válik Istennel szemben. Az Atya mégis jelenlévő marad. Néznie kell tétlenül, amint fia fájdalmat okoz önmagának és eltávolodik tőle. Ezt téve hű marad az igazságossághoz, hiszen ő, éppen azért, mert Atya, egyszerűen nem léphet közbe. Engednie kell, hogy az emberiség továbbhaladjon az érlelődés és tapasztalatszerzés azon az útján, amelyet önmaga választott”.
