Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 3. szám - Az irgalmas Atya szentsége - Servais, Jacques - Horváth Endre (ford.): A szentgyónás, az irgalmas Atya szentsége
10 Jacques Servais den, ami nem Istenért van, az Isten ellen van. És ezzel az »érte« és »ellene« felosztással szemben az ember nem hozakodhat elő további felosztásokkal, a fontos dolgokról és a lényegtelenekről, a könnyebb dolgokról és a súlyosabbakról alkotott személyes megkülönböztetésekkel, hanem mindenben pusztán az irányultságra kell ügyelnie: hogy Isten felé halad vagy pedig távolodik Istentől”23 * 25. Nos, ha valóban „nincs egyetlen igaz sem” a tizennegyedik zsoltár szavai szerint, amit szent Pál a zsidókra és görögökre alkalmaz (vö. Róm 3,9.10), akkor az ember megigazulat- lanságával, bármilyen is legyen annak mértéke, belépett a sötétség birodalmába és képtelen onnan saját erejéből kijutni. Az Atya hűsége a Fiában megkötött szövetséghez Isten mégsem hagyja sorsára a bűnöst. Felidézve azt a drámát, amelyet a mysterium iniquitatis előidézett, Adrienne von Speyr26 végigtekinti az üdvösségtörténetet, hogy megmutassa azt az irgalomteljes készséget, amellyel az Atya válaszol teremtményének alá nem rendeltségére: „A bűn nem teszi kérdésessé Isten atyai mivoltát. O Atyja marad ennek a teremtménynek. De űj mércéket kell alkalmaznia. [...] Az ember, bármilyen mértékben veszi is tudomásul eltávolodását, mindenképpen száműzve van. A távolság arra szolgál, hogy hangsúlyozza az ember engedetlenségét. Most az embernek egy másfajta kapcsolata van Istennel, de Isten Atya marad, és az égben megmarad az örök szeretet-párbeszéd”. Isten az Atya, atyai büntetést mér teremtményére, amely - a Fiú megtestesülésének és szenvedésé23 Katholische Briefe II. Die Johannesbriefe, Einsiedeln 1961, 234-235. Das Angesichts des Vaters, 22. A következő idézetek is ezekről az oldalakról származnak.