Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája
14 John O’Donnell nak: a szeretet aktusa, akkor az, hogy az Atya öröktől fogva nem- zi a Fiút, szintén a szeretet aktusa kell legyen. Ha azonban az első eredés a szeretet eredése és ha az Atya már mindent odaadott a Fiú nemzésében, akkor hogyan különböztethetjük meg az első ere- dést a másodiktól? Balthasar itt Bonaventúra teológiájához fordul magyarázatért. Bonaventúra szerint az Ige nemzése per módúm exemplaritatis történik. Az Atya olyannyira odaadja magát, hogy mintegy rányomja formáját a Fiúra, lehetővé téve ezáltal, hogy a Fiú tökéletes képmása legyen a világban. Bár az Atya mindent odaadott a Fiúnak, mégis fennáll egy új lehetőség az Atya számára, hogy magát adja, éspedig a Fiúval. Ez az új szeretet a Szentlélek, az eksztatikus, túlcsorduló szeretet formája, amely Bonaventúra jellemzése szerint per módúm liberalitatis jön létre. Mivel a Szentlélek az Atya és Fiú önmagukon túli eksztatikus nyitottsága, a Szentlélek úgy is jellemezhető, mint a világ helye. A világnak az Atya és a Fiú közötti nyitott térben van a helye.7 Adrienne von Speyr megfogalmazásában ez a következőképpen hangzik: „A három isteni személy kapcsolata egymással olyan tágas, hogy az egész világ belefér.”8 Szentháromságos szempontból nézve a világot, Balthasar számára lehetővé válik néhány klasszikus talány megoldása. Először is, Istennek nincs szüksége a világra, mert Isten számára a „másik” már jelen van a Szentháromságon belül. így a világ teremtése semmiképp sem szükségszerű a létéhez. Másodszor, ez a szentháromságos nézőpont alapozza meg a világ maradandó értékét. Míg a filozofikus misztikust megkísérti a vágy, hogy maga mögött hagyja a világot és az Egyhez meneküljön, és az ateistának be kell végül ismernie, hogy minden véges valóság szükségszerűen ki fog veszni, a keresztény úgy tudja látni a világot Krisztusban, mint Isten teofániáját, mint az isteni dicsőség 7 Ld. Theodramatik IV (Einsiedeln, 1983), 53ff. 8 „Das Verhältniss der göttlichen Personen zueinander ist so wiet, daß die ganze Welt darin Raum hat.” Idézet J. Moltmann Kirche in der Kraft des Geistes c. művében (Munich, 1975), 77.
