Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája

14 John O’Donnell nak: a szeretet aktusa, akkor az, hogy az Atya öröktől fogva nem- zi a Fiút, szintén a szeretet aktusa kell legyen. Ha azonban az első eredés a szeretet eredése és ha az Atya már mindent odaadott a Fiú nemzésében, akkor hogyan különböztethetjük meg az első ere- dést a másodiktól? Balthasar itt Bonaventúra teológiájához fordul magyarázatért. Bonaventúra szerint az Ige nemzése per módúm exemplaritatis történik. Az Atya olyannyira odaadja magát, hogy mintegy rányomja formáját a Fiúra, lehetővé téve ezáltal, hogy a Fiú tökéletes képmása legyen a világban. Bár az Atya mindent odaadott a Fiúnak, mégis fennáll egy új lehetőség az Atya számá­ra, hogy magát adja, éspedig a Fiúval. Ez az új szeretet a Szentlé­lek, az eksztatikus, túlcsorduló szeretet formája, amely Bonaventú­ra jellemzése szerint per módúm liberalitatis jön létre. Mivel a Szentlélek az Atya és Fiú önmagukon túli eksztatikus nyitottsága, a Szentlélek úgy is jellemezhető, mint a világ helye. A világnak az Atya és a Fiú közötti nyitott térben van a helye.7 Adrienne von Speyr megfogalmazásában ez a következőképpen hangzik: „A három isteni személy kapcsolata egymással olyan tá­gas, hogy az egész világ belefér.”8 Szentháromságos szempontból nézve a világot, Balthasar számára lehetővé válik néhány klasszi­kus talány megoldása. Először is, Istennek nincs szüksége a világ­ra, mert Isten számára a „másik” már jelen van a Szentháromsá­gon belül. így a világ teremtése semmiképp sem szükségszerű a lé­téhez. Másodszor, ez a szentháromságos nézőpont alapozza meg a világ maradandó értékét. Míg a filozofikus misztikust megkísérti a vágy, hogy maga mögött hagyja a világot és az Egyhez menekül­jön, és az ateistának be kell végül ismernie, hogy minden véges va­lóság szükségszerűen ki fog veszni, a keresztény úgy tudja látni a világot Krisztusban, mint Isten teofániáját, mint az isteni dicsőség 7 Ld. Theodramatik IV (Einsiedeln, 1983), 53ff. 8 „Das Verhältniss der göttlichen Personen zueinander ist so wiet, daß die ganze Welt darin Raum hat.” Idézet J. Moltmann Kirche in der Kraft des Geistes c. művében (Munich, 1975), 77.

Next

/
Oldalképek
Tartalom