Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája
HANS URS VON BALTHASAR TEOLÓGIÁJA 15 szféráját. Mivel Jézus megtestesülése által magába emelte a világot, a világnak maradandó értéke van. A megváltott teremtés örökre fennáll a szentháromságos életben. Mielőtt lezárnánk a Szentháromság tárgyalását, amely Balthasar teológiai hermeneutikájának alapja, rá kell mutatnunk arra is, hogy a kereszt eseményének megértéséhez hogyan szolgáltat végső alapot a Szentháromság. Két szempontot is fontos kiemelnünk. Először is, mint ahogy láttuk, Balthasar számára az Isten és a világ kapcsolata drámai. Az Isten és teremtése közötti kontaktus egy olyan dráma színpadán játszódik, melyben két szabadság szembesül egymással. Már láttuk, hogy ez a dráma abban az összecsapásban tetőzik, melyben Jézust keresztre feszítik az Istentől elhagyató ttság állapotában. A második szempont egyenesen következik az elsőből. Mivel Jézus az elhagyatottság kiáltásával az ajkán hal meg, fel kell tennünk a kérdést, vajon nem egy olyan Isten-képbe torkol- lik-e mindez, melyet Luther Deus sub contrario-nak nevez. A kereszt nem Isten meghasonlására utal-e? Szétszakítja-e Istent a kereszt eseménye? Saját maga ellentétévé válik, úgy, hogy a szerétéiből gyűlölet lesz és a szentségből bűn? Balthasar válasza egyértelmű. Az Isten és a világ között lejátszódó dráma mely a kereszten éri el csúcspontját, csak abban az esetben lesz igazán érthető anélkül, hogy a lutheri Deus sub contrario hibájába esnénk, ha az üdvösség történelmi drámáját a Szentháromság belső drámájára alapozzuk. Balthasar számára a Szentháromság belső élete távolról sem statikus: ez a szeretet drámai találkozása, mely már önmagában foglalja a szeretet találkozásának lehetőségét a sötétség világával. Balthasar egyik legmegindítóbb gondolata, hogy „Isten (mint Atya) olyan mértékben tudja odaadni istenségét, hogy Isten (mint Fiú) nemcsak mint valami kölcsönt kapja meg, hanem egyenlő mértékben részesedik a lényegben. Ez Istennek olyan kimondhatatlan és felülmúlhatatlan ’elszakadását’ feltételezi önmagától, hogy minden más (ezáltal) lehetséges elsza-
