Communio, 2000 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Kettős millennium - O´Donnell, John - Petres Erika Lúcia (ford.): Hans Urs von Balthasar teológiája
HANS URS VON BALTHASAR TEOLÓGIÁJA 9 A megtestesüléstől a húsvéti misztériumig Láttuk, hogy Balthasar Szent Pál kijelentésére hagyatkozva fejleszti ki esztétikai-teológiai látásmódját, mely szerint Jézus Istennek emberi testben kinyilatkoztatott formája. Ugyanerre a Filippi levélben található himnuszra építve Balthasar kihangsúlyozza Jézus kenózisát is, vagyis a Logosz egészen a kereszthalálig menő önki- üresítését. Ahogy Szent Pál mondja, Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez ragaszkodjék, hanem ki- üresítette önmagát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (ld. Fii. 2, 6-8). Mint Szt. Pál, Balthasar is összekapcsolja a megtestesülés önkiüresedését a kereszt önkiüresedésével. Sőt, odáig megy, hogy azt mondja, Jézus azért testesült meg, hogy meghaljon értünk.6 Emögött a kijelentés mögött az a gondolat rejlik, hogy Jézus a velünk és az ember helyzetével való azonosulásában nemcsak testet öltött (verbum factum caro), hanem tényleg magára öltötte a bűnös helyzetét is (verbum factum caro peccati). Itt egy másik páli gondolat erős befolyása alatt áll Balthasar elgondolása: „O azt, aki bűnt nem ismert, ’bűnné’ tette értünk, hogy benne ’Isten igazságossága’ legyünk” (2Kor 5,21). így Jézus halála nem baleset volt, hanem az Isten szeretete és a bűnös emberiség részéről e szeretet visszautasítása közötti összecsapás elkerülhetetlen kimenetele. Korunk teológusai közül Balthasar azon kevesek egyike, akik energiájukat abba fektették, hogy mélyére hatoljanak, mit vont maga után Jézus számára Isten azonosulása a bűnös emberiséggel. Balthasar a Nagyszombat teológiájáról írt híres művében reflektál erre a kérdésre. Ennek a teológiának az értékelését azzal kezdhetnénk, hogy először szembeállítjuk a Nagypéntek teológiájával. Tudjuk, hogy antropológiai szempontból az emberi halál nem csu6 Ld. „Mysterium Paschale”, in Mysterium Salutis, ed. J. Feiner und M. Löhrer, vol. 3/2 (Einsiedeln, 1969), 133ff. Magyar fordításban: A három nap teológiája, ford. Görföl Tibor, Osiris, Budapest 2000.
