Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Isten az Atya - Spiteris, Yannis - Gruber László (ford.): A középkori Bizánc és a pápaság

22

Yannis Spiteris

A két egyház ideológiai előföltevései a pápaság vallási szerepének mérlegeléséhez

Nem lehetséges beszélni a pápaság Nyugaton és Keleten betöltött vallási szerepéről anélkül, hogy meg ne határoznánk azokat az ideológiai és teológiai kritériumokat, amelyek ebben az időszakban e két hagyományt inspirálják, s amelyek alapján elbírálódik s mérlegelődik ez a szerep.

E két mentalitás jól visszatükröződik Anzelm, Havelbergi érsek „Dialógusok” című, 1148-ban latinul összeállított művében, mely a görög Nikomediai Nicetasz érsekkel 1136-ban, Konstantinápolyban folytatott párbeszédeket tartalmazza.11

Anzelm egyike kora legkiválóbb reformátorainak. Nicetasz mint a hivatalos eszméket és érzelmeket képviselő konstantinápolyi elit tagja egyike volt a fővárosi egyetem jogprofesszorainak.

A pápaság vallási szerepének felfogásában megnyilvánuló különbség függ egyrészt a két hagyomány előző ekkléziológiai látásmódjától, másrészt és elsősorban attól, ahogyan a két még a császári tekintély helyét értelmezte. Valóban, ahogyan az a következő paragrafusunk elemzésében majd első látásra kitűnik, a pápaság bizánciak részéről történő elutasítását tisztán ekkléziológiai okoknak, ill. a pneu- matológia rovására erősen túlhangsúlyozott krisztocentrizmusnak kell betudni. Egyrészt, teológiailag mindez igaz lehetne; mégis, a pápaság görögök részéről történő elutasításának végső okát másutt találjuk: (ez) a több, mint ekkléziológiai ok a politikai teológia területéhez tartozik. 11

11 Vö. Cf. Diai., PL 188, 1210-1245.