Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Spiteris, Yannis - Gruber László (ford.): A középkori Bizánc és a pápaság
A KÖZÉPKORI BIZÁNC ÉS A PÁPASÁG 23 Anzelm nézetei, felfogása AJ Anzelm a görög és római egyház közti viszonyt pusztán enge- delmességi terminusokban értelmezi. Makacs állhatatossággal ismételgeti, hogy a görög egyház engedelmességgel tartozik a római egyház felé, valamint el kell fogadnia a rómaiak szokásait, mivel „Róma egyháza kapta meg Isten által és Istentől és Isten után az első helyen a világon szétszóródott valamennyi egyház fölötti tekintélyt-hatalmat.”12 Mindennek oka nem zsinati döntésekben, jóval kevésbé a császári hatalomban, hanem az utódaiban elevenen jelenlévő Péter személyében keresendő.13 BJ Anzelm az egyház hierarchikus rendjét abszolút monarchiaként fogja föl. A zsinati döntések, mint mondja, csakis a pápa és nem a zsinati atyáknak a pápával együttes alkotása. Ami a főhöz tartozik, azt ne tulajdonítsuk a tagoknak.14 A pápa ténylegesen az egyház feje, amennyiben Krisztus helytartója. E kijelentésben a de Christo Capite és a gratia Capitis tézisre, mint a tagok természetfölötti életének princípiumára és okára épülő, a VII. században általánossá lett tipikus ekkléziológia nyilvánul meg. A pneumatológiának a nyugati skolasztikus teológiában történő háttérbe szorulása akadályozta a Szentlélek - mint a fő és tagok közötti egyházi egység princípiuma és létrehozója - szerepének mélyebb megértését. A Szentiéleknek ezt az egyesítő tevékenységét a gratia capitis mint Krisztus emberségének kegyelme tételből származtatták.15 Ezt a gregorián reformátorokra jellemző központosító és összefoglaló folyamatot így lehet megfogalmazni: Krisztus testében (mely az egyház) a kegyelem rendjében a tagokhoz minden, Krisztustól mint főtől kiindulva, s nem a Szentlélektől érkezik. Krisztus földi helytartó12 Diai., PL 188, 1213 D. Vö. még 1211 D; 12717 B. 13 Diai., PL 188, 1215 D — 1215 AB. 14 Diai. PL. 188. 1226 B. 15 Vö. Y. Congar, L’Église de Saint Augustin á l’époque moderne, Paris 1970, 161-164.; Y. Spiteris, La teológia ortodossa neo-greca, 323-361.
