Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Batut, Jean-Pierre - Török József (ford.): Mindenható Atyaisten
8 Jean-Pierre Batut nek meg kellene hajolni a teremtmény akarata előtt; ellenkezőleg, Isten az, aki a teremtményre kirója saját létmódozatát és ő az, aki az emberre rárakja azt a föladatot, hogy Istentőli függőségét elismerje. Az, amit „Istenben a Másik” - a Fiú - örök módon, fokozódás nélkül megél, azt a „más mint Isten” - az ember - kötelességszerűen (amint már Irenaeus is jól megértette) megéli a növekedésben. Ez az, ami lehetővé teszi számára élete hűsvétját, útban a végül beteljesedő fiúság felé.9 Mindezt három állításban lehet összefoglalni, amit Órigenész három szövegrészlete világít meg. Egyrészt, az Atya a Fia által mindenható; másrészt ő nem akar mindenható lenni nélkülünk. Végül: az ő mindenhatósága nem lesz tényleges, csakis amikor mi teljesen alávetjük magunkat az Atyának. 1. „Az Atya a Fia által mindenható.” A De principiis című könyvének rendkívüli fontosságú részében (1,2,10) Órigenész rákérdez Isten dicsőségére, pontosabban annak a kifejezésnek az értelmére, miszerint „a Bölcsesség a Mindenható (Pantokrator) dicsőségének kiáradása (aporrhoia): Amint nem lehet valaki atya fiú nélkül, s nem lehet úr birtok és szolga nélkül, azonképpen nem lehetséges Pantocrator-nak nevezni Istent, ha nincs senki, akin hatalmát gyakorolja (...). Ha ugyanis azt állítja valaki, hogy elteltek olyan korok vagy időszakok, vagy nevezzük őket bármi másnak, amikor a teremtett dolgok még nem voltak, ezzel kétségtelenül azt mondja, hogy azokban a korokban és időszakokban Isten nem volt Pantocrator, hanem később lett az, miután alattvalói kezdtek lenni, akiken uralkodott. Emiatt viszont úgy tűnik, hogy Istennek tökéletesednie kellett, s alacsonyabb állapotból jutott magasabbra (...). Nem képtelenség-e, hogy az Isten ne bírjon valamivel is, amivel birnia illik, s mintegy előmenetel útján jusson annak birtokába? S ha nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna Pantocrator, akkor 9 Irenaeus, felelvén a kérdésre — „az ember miért nem lett tökéletesnek teremtve?”— megmagyarázza, hogy Isten mindenhatósága természetszerűleg kizárja az abszurdot és az ellentmondást, ezért nem létezhet a factus infectus.
