Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Batut, Jean-Pierre - Török József (ford.): Mindenható Atyaisten
MINDENHATÓ ATYAISTEN 9 szükségképpen léteznie kellett annak, ami fölött mindenható, hogy minden időben legyenek alattvalói, akiken hatalmát gyakorolja, akiket királyként vagy fejedelemként kormányozzon (...)• Ám most is, mivel a Bölcsességről van szó, arról, hogy a Bölcsességet milyen értelemben nevezzük a Mindenható dicsősége tiszta kiáradásának, azt hiszem, röviden ugyan, de figyelmeztetni kell arra, hogy Istenben a Pantocrator nevet senki sem vélheti korábbinak a Bölcsesség születésénél, ami által Atyának hívjuk, miután az írás szerint a Bölcsesség, vagyis Isten Fia a Pantocrator dicsőségének tiszta kiáradása. Aki mégis úgy vélekednék, hallgassa meg az írást, mely világosan állítja: „Mindent bölcsességben alkottál” (Zsolt 103,24), s az Evangéliumot, mely azt tanítja: „Minden általa lett és semmi nem lett nélküle” (Jn 1,3). Lássa be ennek alapján, hogy Istenben a Pantocrator név nem lehet korábbi az „Atya” névnél, az Atya ugyanis a Fiú által Pantocrator." A szöveg jelentéstartalma a következő: Isten csakis az örökkévalóságtól kezdve lehet Pantocrator, mivel ő semmi módon nem változik; s mivel ez a cím, amint láttuk, mellékes jelentéssel kifejez egy kapcsolatot is, szükséges, hogy az örökkévalóság óta jelen legyen Isten mellett ez a „minden”, amelyen ő gyakorolja teljhatalmát. Origenész posztumusz cenzorai ebből az állításból arra következtettek, hogy ő a világ örökkévalóságát tanította. Ebben a tévedésben egyrészt van igazság, de nincs semmi, ami a legszigorúbb értelemben vett ortodoxiát támadná: mert nem ez a világ, hanem a Fiú az együtt-örökkévaló az Atyával. De Origenész eredetisége - amint az ariánus válság előtti teológusok legtöbbjéé - abban áll, hogy a Fiút a teremtő tervtől - melynek, mint Bölcsesség szintén a Fiú a mestere - függetlenül nem veszi számításba. Következésképpen, nem lehet megelégedni annak állításával, hogy a Fiú együtt-örökkévaló az Atyával. Hozzá kell tenni, hogy a világ szintén előrelétezik a Fiúban, aki az Atya isteni Tanácsosa és teremtő Bölcsessége. „Igen, Isten mindenkor Atya volt, mindenkor megvolt egyszülött Fia, aki Bölcsességnek is neveztetik (...). E Bölcsességben, mely mindig az Atyával volt, mindenkor megvolt a teremtés képe és formája,
