Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Chantraine, Georges - Török József (ford.): Isten az Atya
6 Georges Chantraine hetőségként rábízza, hogy önmaga határozza meg életének végpontját. Ez az erőszak jelentkezik, amikor a házasság többé nem a társadalom alapja, hanem csupán az egyik szubjektív mód a többi módozat között, amelyeket a polgári jog elismer.3 Az emberi élet többé nem az egyetlen Eredettől származik, hanem mindössze a polgárok közötti cselekvés tárgya a társadalmi megegyezés szerint. A jelenlegi helyzet a mi szemszögünkből a szó legszorosabb értelmében aktíve anarchikus, mert megtagadja saját princípiumának (arché) az elfogadását. Néha valóban helyes és jó az egyes férfiak és nők sajátos helyzetének nehézségeit figyelembe venni. De az eutanázia esetében a törvényhozó nem számol eléggé sem a fájdalomcsillapítókkal, sem a palliativ eljárásokkal, és a rendkívüli esetek gondos számbavétele helyett az állampolgároknak olyan helyzet megteremtését javasolja, amelyben a törvény Eredete és Ősforrása eleve nem kaphat semmi szerepet, befolyást. Az ilyen törvényes erőszak a demokráciákat a demagógia és a diktatúra borotvaélére állítja. Nem csupán bizonyos törvények, hanem főként eme törvényesített erőszak miatt a mi katolikus hitünk tőlünk lelki küzdelmet4 követel állampolgári helyzetünkben anélkül, hogy a civil társadalom irányában fönnálló törvényes kötelezettségeink közül bármit is elhanyagolnánk. Erre a lelki küzdelemre készít föl bennünket Isten az Atya szemlélése: minél jobban megismerjük Őt, annál jobban fogjuk szeretni. Ily módon még inkább az ő életét tudjuk élni és továbbadni polgártársaink felé. Isten, az Atya kimeríthetetlen gazdagságát közvetítjük akkor is, ha a társadalom számos tagja nem vesz tudomást Istenről, sőt egyesek kifejezetten küzdenek ellene és a benne hívők ellen. 3 Vö.: O. Boulnois: Reflexions sur le Pacte d’Intérét Commun, in: Communio 23, 3 (1998). 4 Mivel a küzdelem lelki, erőszakmentes; erőszakot erőszakkal nem lehet megsemmisíteni.
