Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 2. szám - Isten az Atya - Chantraine, Georges - Török József (ford.): Isten az Atya

ISTEN AZ ATYA

7

2. Isten az Atya neve

1. Istent, az Atyát imádjuk, hozzá fohászkodunk és könyörgünk, Őt szolgáljuk az istentiszteletek alkalmával és magányosan, kamránkban (Mt 6,6) imádkozva. Amikor titokban imádkozunk, Ő az, aki bennünket megjutalmaz (ibidem); Ő vár bennünket a tágas atyai házba, a mennyországba, hogy ott vele lakjunk; Ő tett bennünket Fia Testévé, aki az Egyház (lKor 12,12) és a Szentlélek Temploma (Jn 2,21; lKor 3,16; 6,19).5 Őt, az Atyaistent nevezhetnénk anyának is? Mielőtt erre felelnénk, vegyük figyelembe, hogy „a szív megtisztítása vonatkozik az apa- és anyaképre, amelyek saját személyes történetünkből és kultúránkból valók, és amelyek befolyásolják Istennel való kapcsolatunkat.”6 Isten, a mi Atyánk átlépi a teremtett világ minden kategóriáját. Ha rá alkalmaznánk, vagy vele szembeállítanánk ezen a területen a mi elképzeléseinket, az nem lenne egyéb, mint bálványfaragás, hogy azt imádjuk, majd ledöntsük. Imádkozni az Atyához annyit jelent, mint behatolni misztériumába úgy, ahogy van, ahogy nekünk a Fiú kinyilatkoztatta.

Isten minden bizonnyal anyai érzelmeket is táplál népe és minden ember irányában. Az irgalmasság Istent megindulttá teszi, amint az volt a tékozló fiú atyja7 is, s Ő megbocsát az embernek. Hasonló érzelmek elégségesek lennének ahhoz, hogy a keresztény közösség és azon belül a hívő ember Istent egyszerre mint Atyát és Anyát szólítsa meg? A válasz határozott nem, éspedig két okból kifolyólag.

(1) Istent csakis Atyának nevezhetjük, mert maga Jézus így hívta és nem másként. Anyja, Szűz Mária ismerete Jézus számára megadhatta volna az emberi lehetőséget, hogy Istent anyának nevezze. Ám

5 Vö. Lumen Gentium, 6 és 7.

6 KEK, 2779.

7 Guerric d’Igny.