Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám - Isten az Atya - Chantraine, Georges - Török József (ford.): Isten az Atya
ISTEN AZ ATYA 5 riség ellen követtek el egekbe kiáltó bűnt, nem csupán Krisztus Egyházát támadták, aki szintén kiválasztott - és ez a második pont könnyen elfelejtődik -, hanem megkísérelték, hogy önkényesen Isten atyai tekintélyének helyébe odatolják magukat: tudjuk-e ezt is? Túl könnyű manapság nem antiszemitának lenni, vagyis túl egyszerű a fasizmus ellen szólamokkal hadakozni.2 Valójában a zsidókkal szembeni egyedül helyes eljárás az, hogy elfogadván Isten az Atya általi kiválasztottságukat, el kell ismerni az 0 atyai hatalmát az emberi történelem fölött is, amelynek természetfölötti rendeltetése van. Ha az emberi történelmet szemléljük, Isten atyai tekintélye fölöttébb elhomályosult mind az egyéni, mind a társadalmi életben. Abban a pillanatban, amikor testemet nem mint sajátomat érzékelem, hanem mint rajtam kívül álló, biológiai adottságot, kezdem semmibe venni emberi állapotomat és annak határait. Főként a férfi és a nő kettőssége mindössze szervi különbözőségre redukálódik, s ily módon meg- fosztódik emberi és erkölcsi jelentésétől. Az egyéni test, mint jelentésnélküli tény jelentkezik a közgondolkodásban. Mindenki olyan kulturális jelentéssel ruházhatja föl ezt a tényt, amilyen neki tetszik; az ember úgy véli, hogy egy gyermek születésének éppen úgy ura, mint saját halálának; az ember ura annak a jelentésnek, amit saját biológiai testének ad. Ilyen gondolkodástól átitatva sem a férfi, sem a nő nem ismerik föl az élet Eredetét, annak az életnek a Forrását, amelyet szüleitől kapott vagy egy új lénynek továbbad. Mellesleg társadalmainkban növekszik az erőszak: alkohol, kábítószerek, fiatalok sőt gyermekek által elkövetett gyilkosságok-gyilkosságsorozatok, egész városne- gyedek-gettók a civil társadalom tekintélyén kívül. Ezek az erőszak leglátványosabb területei. Ám az erőszak az egész civil társadalomban magában is kapukon belül van, hiszen a társadalom megengedi a magzatelhajtást és polgárjogi státuszra emeli, majdhogynem az emberi jogok közé magasztosítja az öngyilkosságot, vagyis mindenkire le2 Le Monde, 1998.okt.7.
