Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Simoens, Yves - Török József (ford.): Izrael Ura és Jézus Krisztus Atyja

IZRAEL URA ÉS JÉZUS KRISZTUS ATYJA 63 Zárszóként A Jézus Atyjáról folytatott elmélkedés csak nyer, ha az ószövetsé­gi előzmények is bevonásra kerülnek; vagyis mit kell gondolni, ha Is­tenről, Izrael Atyjáról, a világ Teremtőjéről van szó. Az O- és Újszö­vetség csatlakozásánál a kulcs-fontosságú szöveg, a hét vértanú fivér anyjának beszéde világosan megmutatja, hogy Isten az Atya ott áll a teremtett eredeténél és a történelem végénél, lett légyen ez egyéni vagy közösségi. A föltámadásba vetett remény a hit végső tanúskodá­sa során összeköti Isten atyaságát az ő teremtő és újra-teremtő művé­vel, hiszen ő a holtakat is képes föltámasztani. Ez a tanítás az üldözé­sek közepette, apokaliptikus nyelven bontakozik ki. Joggal elmondható, hogy az Újszövetség hasonló apokaliptikus háttérrel rendelkezik. Ez szembeszökő az Újszövetségi Szentírás utol­só részét, a Jelenések könyvét illetően. Némi árnyalattal pontosítva, de ugyanez áll Szent Pál leveleiről is. Ennek még több teret kellett vol­na szentelni, itt azonban inkább az evangéliumok hasonló tartalmi vo­natkozásai kerültek bemutatásra. Kevésbé az Atyjához forduló Jézus mondatai kerültek előtérbe, hanem inkább annak bemutatására töre­kedett ez a tanulmány, hogy Jézus eredete és vége miként van elrejt­ve Istenben, az Atyában. A Fiú az Atyától jön és csak az Atyához tér­het vissza. Erre a teljesen fiúi életre hív bennünket. Ha mi Őbenne fi­ákká válunk, akkor bennünk is föllelhető valami az Atya teremtő és feltámasztó jóságából. Ez pedig ugyancsak fölkeltheti bennünk az örö­met a jézusi fiúsághoz hasonulástól egészen az ő Atyjának és a mi Atyánknak az atyaságához hasonulásig bezárólag. Fordította: Török József

Next

/
Oldalképek
Tartalom