Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Batut, Jean-Pierre - Török József (ford.): Mindenható Atyaisten
4 Jean-Pierre Batut vagyis nem teljesen a jóság és az irgalom Istene, mivel a világ olyan, amilyen, s főként mert benne ott a rossz botránya; vagy pedig ott a másik lehetőség, miszerint ez az Isten valóban Atya, ő tényleg a legjobbat akarja számunkra, ám ebben az esetben ő nem „mindenható”, mert van olyasmi, ami nem áll hatalmában»1. Tényleg, a Lukács-féle példabeszéd „irgalmas atyja”, a mennyei Atya képe, a tékozló fiú bűnével szemben nem tűnik túlzottan hatékonynak, vagy amikor mégis hatékonynak mutatkozik, az már csak a befejezett tény, a vétek elkövetése után valósul meg, tudniillik a fiút annak megtérése után helyezi vissza elherdált jogaiba. Marad tehát megvizsgálni a másik föltevést: maga ez a hatalom, ami életre kelti a halálra szántat (vö. Lk 15,24.32), nem tartalmazza-e és jelenti-e ki az utolsó szót Istennek e sajátos és egészen egyedi mindenhatóságáról? *** Mielőtt e gondolatot feszegetnénk, időzzünk el magánál a szónál. Közismert, hogy az eredeti görög kifejezés, ami a hitvallásokban található (s közülük is a legtekintélyesebb, a Nicea-konstantinápolyi hitvallás1 2 legelején), egy cím: Pantocrator. Jóllehet ez a fenséges cím azonnal a keleti ikonok dicsőséges Krisztusát idézi fel, vagy a szicíliai szentélyek és a bizánci kupolák mozaik ítélő Bíróját; a hitvallási forma azonban arról tanúskodik, hogy ezzel a megszólítással eredetileg nem az Atyát, hanem a Fiút illették. És ha a Fiúnak is kijár, akkor ez csak másodlagosan történhet, annyiban, amennyiben az Atya azt neki átadja, amint egyébként minden mást is átad neki. Hozzáteendő, hogy az első keresztény nemzedékek gondolatvilágában az átadás helye nem elsősorban az örök nemzés - amelyben ők éppen úgy hittek, amint mi ma hiszünk -, hanem a föltámadás történelmi eseménye, amelynek során Krisztus az Atya által mint „Úr”, beiktatódik. 1 Jean-Miguel Garrigues: Dieu sans idée du mal, rééd. Paris, Dcsclée 1997, 22-23. 2 Ez a neve, jóllehet korábbi megszövegezésű, ám a két első egyetemes zsinaton, Nice- ában (325) és Konstantinápolyban (381) hagyták jóvá.
