Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Gál Ferenc: Isten az Újszövetségben

ISTEN AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

41

de a természetes uralmon kívül az Atya neki adta az emberiséget, hogy megvalósuljon benne természetfeletti uralma. Erre céloz az apostol e szavakkal: „Isten kiragadott minket a sötétség hatalmából és áthelyezett szeretett Fia országába” (Kol 1,13).

A Szentlélek istenségének bizonyításánál figyelembe kell vennünk, hogy az Isten lelke kifejezés nem azonos minden esetben a harmadik személlyel, hiszen a görög pneuma jelenthet személyes lelket és személytelen lelki erőt egyaránt. Bizonyításunkat azokból az állításokból vesszük, ahol a Szentírás a Szentleiket kifejezetten Istennek nevezi, vagy ahol róla isteni sajátságokat állít. Szent Péter így szól Ananiáshoz: „Miért kísértette meg a sátán szívedet, hogy hazudj a Szentiéleknek? (...) Nem embernek hazudtál, hanem Istennek” (ApCsel 5,3-5). Szent Pál ezt kérdi: „Nem tudjátok, hogy az Isten templomai vagytok és Isten Lelke lakik bennetek?” (lKor 6,17). Más helyen azt mondja róla, hogy Isten mélységeit kikutatja, ismeri és nekünk kinyilatkoztatja (lKor 2,10-12). Érdemes még Szent Pálnál megfigyelni azokat a helyeket, ahol a megváltással kapcsolatosan beszél a Szentlélekről. Körülbelül harminc helyen említi együtt a három személyt. A személyek sorrendje változó, de mindig megkülönbözteti őket a teremtményektől. Az apostol általában nem törekszik arra, hogy megkülönböztesse a Szentlelket és az általa nyújtott megszentelő kegyelmet, hiszen kegyelem csak ott van, ahol a Szentlélek megnyilatkozik.

A Szentlélek személyi jellegére utal az is, hogy az apostol ugyanazokat állítja róla, mint Krisztusról: Bennünk lakik a Szentlélek (Róm 8, 9-11), s bennünk lakik Krisztus (Róm 8,10,16). Megigazultunk a Lélekben (lKor 6,11) és megigazultunk Krisztusban (Ef 1,13). Meg- szentelődtünk a Lélek által (Ef 2,22), megszentelődtünk az Úrban (Ef 2,11). Isten a Szentlelket a szívünkbe küldi, mint ahogy a Fiút is szívünkbe küldi (Róm 8,10; Gál 4,6). E kijelentések nem azt mutatják, hogy a Szentlélek azonos Krisztussal, hanem azt, hogy elválaszthatatlanul egy vele, de a személyi különbség megvan.

Az újszövetségi Szentirás tehát az Atyát, Fiút, Szentlelket következetesen Istennek mondja, róluk külön-külön isteni sajátságokat állít, de amellett még nagyobb következetességgel csak egy Istenről beszél. Jézus maga is ismétli az Ószövetség figyelmeztetését: „Halljad Izrael,