Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Gál Ferenc: Isten az Újszövetségben
40 Gál Ferenc igazságra (...) Ő megdicsőít engem, mivel az enyémből kapja és úgy hirdeti nektek” (Jn 16,13). Az apostoli igehirdetés, illetőleg a kinyilatkoztatás az Atya, Fiú, Szentlélek alatt isteni személyeket ért. Az újszövetségi Szentírás szó- használatában az Isten és az Atya azonos fogalmak. „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat (...) az az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent” (Jn 17,3). „Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20,17). A Krisztus alakjában megjelent Fiú istenségére azzal utalunk, hogy isteni sajátságokat követelt magának és csodáival igazolta magát. Az Atyához nemcsak hasonló, hanem vele azonosnak vallja magát. „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). „Minden, ami az Atyámé, az enyém” (Jn 16,15). Tudása egyenlő az Atyáéval: úgy ismeri az Atyát, ahogy az Atya ismeri őt (Jn 10,15). „Az Atya énbennem van és én az Atyában” (Jn 10,38). Itt már előre veti fényét az a tétel, hogy bár személyileg különböznek, lényegük egy és azonos. Szent Pál Krisztus neve mellett ugyanazt a Kyrios = Úr jelzőt használja, ami az Ószövetségben Jahve neve helyett állt. Kifejezetten Istennek is mondja: „Várjuk a boldog reményt és a nagy Istennek és Urunk Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét” (Tit 2,13-14). A Filippi levélben ezt írja róla: „Isteni mivoltában nem tartotta az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve, kiüresítette magát és hasonló lett az emberekhez” (2,6-8). Ahogy a szolga alakja az igazi emberséget jelenti, úgy az isteni alak az isteni természetet. A kiüresítés az Isten Fiának kijáró dicsőségről való lemondás a földi élet tartamára és a küzdelmes földi élet vállalása. A Fiú végtelenségét legjobban szemlélteti a Kolosszei levél (1,15): „Ő a láthatatlan Isten képmása, elsőszülött az összes teremtmények közül. Benne teremtett mindent a mennyben és a földön... Mindent általa és érte teremtett. O előbb van mindennél, s minden benne áll fenn”. Azután még hozzáfűzi: „Őbenne lakik testileg az istenség egész teljessége” (2,9). Az Atya érte és benne teremtette a világot, azért nem lehet egyszerű eszköz a teremtésben, s főleg ő maga nem lehet teremtmény. A Fiú minden teremtmény feje nemcsak a látható világban, hanem a szellemvilágban is. Az egész teremtés az ő birodalma,
