Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Batut, Jean-Pierre - Török József (ford.): Mindenható Atyaisten
3 Jean-Pierre BATLJT Mindenható Atyaisten- a nehéz kifejezés megvilágítása Mindenki jól ismeri a szünet nélküli vitákat Isten mindenhatóságáról és azokról a szenvedések kísérte problémákról, amelyek kapcsán a megszokott kérdés fölvetődik: „Ha Isten mindenható, miért létezik a rossz?” Az alább következő gondolatok nem tételezik fel, hogy a vitát lezárhatnák. Egyszerűen emlékeztetni szeretnének arra, mennyire szükséges a teológiai gondolkodás számára a megegyezés e szavak értelmét illetően és a rákérdezés történelmükre. Mindenek előtt érdemes szemügyre venni a paradox mértékét. „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában”- mondatja velünk a Credo. A Mindenható Atyaisten kifejezés felbonthatatlan egészet alkot: az imádkozó valósággal kényszerül annak megállapítására, hogy a mindenhatóság nem csak általánosságban állíttatik Istenről, hanem az Atyáról kifejezetten és sajátosan. Olyannyira, hogy a tragikusan megszokott kérdés: „ha az Atya - aki jó, mivel Atya - mindenható, ha számára lehetséges megakadályozni mindazt, ami jóságának képét elhomályosíthatja, akkor miért létezik a rossz?” Bizony jól érthetők azok a papok, akik engednek a kísértésnek és az áldás hagyományos szavaihoz kiegészítést fűzve a következő szavakkal fordulnak a hívekhez: „Áldjon meg benneteket Isten, akinek szeretete mindenható!” Ha ez a hozzáfűzés szükségszerűen emlékeztet is arra, hogy Isten, akiről szó van, az Atya, aki „a szeretet” (ÍJn 4,8); mégsem tesz mást, mint a nehézséget megkétszerezi. Alaposan utánagondolva, nincs semmi tehetetlenebb, mint a szeretet, mivel mindig csak fölajánlja, de soha nem erőlteti magát. Nehezen lehet belátni, Isten szeretete miként lehetne kivétel e szabály alól. íme a körforgás: »Vagy azt gondoljuk, hogy a mindenható Isten nem igazi Atya,
