Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Espezel, Alberto - Fábry Kornél (ford.): Az Atya és a megváltás
AZ ATYA ÉS A MEGVÁLTÁS 29 Mindannyian megélik szabadságukat ebben a pillanatban: az Atya felemelve és feláldozva Jézust (Róm 8,32; Jn 3,14); a Lélek elkísérve Jézust az Atyától való legfájdalmasabb elszakadás pillanatában (az el- hagyatottság: Mk 15,34; Zsid 9,14). Jézus „aki az Örök Lélek által Istennek adta magát, mint szeplőtelen áldozat”; A Fiú Jézus, feláldozva önmagát a szeretetből fakadó teljes engedelmesség tettében, és feláldozva magát eucharisztikusán úgy az Atyának, mint testvéreinek. Az emberek (Júdás, a Szanhedrin, Kaifás, Pilátus, azok, akik elhagyták), akik konkrétan halálra adták; és mindazok is, akik ilyen vagy olyan módon, a bűn által velünk együtt hozzájárultak ehhez az egyedülálló „magába foglaló felmutatáshoz”, melyet Jézus mindnyájunkért végbe vitt a kereszten. Amint nagyon jól mutatja Durrwell, Jézus az „Atya felé” hal meg (Jn 1,17: eisz tón patera), ami tetőpontja az Atyától kapott és az Atyának adott életnek, élet, amelyet Barth és Schürrmann kitűnő kifejezéssel pro-exisztenciának neveztek. Az üdvösség isteni terve, amely szerint „szükség volt arra, hogy Krisztus elszenvedje e kínokat azért, hogy belépjen dicsőségébe” (Lk 24,6) - „a jól elkészített terv és Isten előretudása szerint, ti feláldoztátok és megöltétek keresztre feszítvén őt istentelenek keze által” - ez a terv nem korlátozza a szabadságot, amint már mondottuk, és megismételjük: Azok teljes szabadságával szemben, akik feláldozták Jézust - teodramatikusan (Balthasar) eljátszva szabadságukat, sokkal többek, mint „puszta eszközök” Isten Kezében (Barth), ami nem akadályozza meg azt, hogy az ő szabadságuk titokzatos módon bele ne illeszkedjék Isten tervébe, aki az emberek szabadságának határáig elfogadó. 2. A megváltó tett és az atyai hallgatás Kíséreljük meg most az Atya szemszögéből megnézni Jézus áldozati felajánlását! Jézus Stellvertretung-ja, az ő mindent magába foglaló és mindnyájunkkal szolidáris fellépése (kifejezetten kerüljük a behelyettesítésnek megfelelő fogalmat), az a tény, hogy Jézus a mi bűneinket és bűnös mivoltunkat hordozza az Atya „szemei” előtt, megengeszteli az
