Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Espezel, Alberto - Fábry Kornél (ford.): Az Atya és a megváltás

30

Alberto Espezel

Atyát (Balthasar) és az ő bűn iránti elutasítását. Szent Tamás szavaival: hogy az Atya ekkora jóval találkozhasson az emberi természetben (Summa III. 49.4c), a szeretet és a halálig tartó szabad fiúi engedelmesség legnagyobb tette (Jn 10,17 köv.: „odaadom az életem, hogy ismét visszavegyem azt”) lerombolja a bűnt (Zsid 9,26), akkor, amikor az Atya elhagyja az ő bűn-visszautasítását („est sublata odii causa” Summa III. 49, 4 ad 2).

Az Atya mindnyájunkat - minden embert - Jézus e szabad szere- tetének ajándékában lát, aki magával visz minket titokzatos módon „képviselve” bennünket. Önmagát adva, Jézus a benne való új, gyermeki létünket alapozza meg.

Az egyházi Eucharisztia Jézus felajánlásának szentségi jelenvalóvá tétele: „Az Egyház kezeibe fogja és az örök Atya elé viszi az örök Fiút, hogy az első pillanatban csak őt lássa; de e Fiú mögött mindenki mást is képvisel, akiket a Fiú magával visz, hogy ne nélküle jelenjenek meg az Atya előtt.” (Balthasar, Ha nem lesztek olyanok, mint ez a gyermek...)

Az Isten abszolút szenvedésmentességéről szóló szilárd (olyannyira görög, mint megvilágosodott deista) hagyomány, valamint egy, a Szövetség Istenének ó- és újszövetségi kinyilatkoztatásától is idegen hagyomány ellenére az Atyát megérinti Fiának, Jézusnak e szeretet-fel- ajánlása, amint fordított módon bűneink is érintik. Természetesen tudatában vagyunk, a filozófiai és teológiai kérdések nehézségével, melyeket az „Istenben levő pathosz” fogalma vet fel.

Az „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? (Mk 15,34) imádság után, mely az összes imádság közül a legtitokzatosabb a kereszten minden a halál csendjével végződik. Amint Balthasar oly csodálatosan mondja: aki az Atya Szava volt, elhallgat.

A III. században már Órigenész is megerősítette az Atyában a keresztre feszített Fia iránti együttérzés meglétét: „... (A Fiú) kompassz- ió által jött a földre az emberi nemért; sőt szenvedéseinket is magára vette, mielőtt elszenvedte volna a kereszt kínjait... milyen volt az a szenvedés, amit irántunk való szeretetből szenvedett el? Ez a szeretet passiója (pathosza) volt. És maga az Atya, a mindenség Istene, „gyengédség és tisztelet”, ne szenvedne O is bizonyos módon? Maga az Atya sem létezik együttérzés nélkül (impassibilis). Amikor könyö-