Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Espezel, Alberto - Fábry Kornél (ford.): Az Atya és a megváltás
28 Alberto ESPEZEL Az Atya és a megváltás „Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Rám 8.32) 1. Misszió és halál Jézus misszióját, vagyis az Atya és a mások felé hajló pro-exisz- tenciájának csúcspontját egész üdvösséghozó küldetésének távlatában kell szemlélnünk. „Arcát Jeruzsálem felé fordította” (Lk 9.51). Ez a Szentírás ökumenikus francia fordításában így olvasható: „szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy”. Üdvözítő küldetéséhez való hűség, és fiúi akaratából fakadó, kitartó engedelmessége az Atyától kapott küldetésben, teljes egységben van ott, ahol kifejeződik a szabadság és az ember Jézus szabad beleegyezése (III. Konstantinápolyi Zsinat). Ettől fogva Jézus emberi konfliktusokkal terhes történelmet él meg egészen az elhagyatottságig és a halálig. Konfliktusok, ahol állandóan a közbelépő emberek szabadsága játszik közre, és valójában olyan embereké, akik nagyon korán közbeléptek Jézus nyilvános működése elején (Mk 3,6). Két oldalról kell megközelíteni a témát: Isten szabadsága és az emberek szabadsága felől. Egyik oldalon ott a szentháromságos Isten szabadsága, és az ember Jézus szabadsága (egyesülve a Fiúban lévő hüposztázisz szerint), másik oldalon pedig az egyes személyek szabadsága, azoké akik elárulják Jézust, vagy a döntő pillanatban elbújnak előle.
