Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 1. szám - Az Atya éve - Bagnard, Guy - Fábry Kornél (ford.): Az Atya a keresztény kinyilatkoztatásban
AZ ATYA A KERESZTÉNY KINYILATKOZTATÁSBAN 27 mat két lényre irányította, és csak e két lény nyilvánvalósága volt abszolút és fényes: saját magam és a Teremtőm...”5 Említhetjük még egy névtelenségben maradt karmelita nővér tanúságtételét. „Egyedül Istenért jöttem ide. Fiatal korom ama döntő napjától fogva, amelyen egy kicsit megéreztem, hogy ki Isten, mennyire egyedül 0 az, hogy az egész teremtés csak benne áll fenn, és hogy Hozzá képest minden csak árnyék-valóság, megértettem, hogy egyedül O számít, hogy érte teremtettünk, hogy rajta kívül nincs értelme az életnek. Végül is minden tétovázás nélkül beléptem egy szemlélődő rendbe, mert csak ott egyedüli és közvetlen cél Isten.6” Hogyan lehetne erőteljesebben, világosabban kifejezni annak a kapcsolatnak az egységét, amely újra összeköt minden teremtményt az atyai Forrással. Ha ezt jól felmérjük, bár nem óv meg a gyöngeség- től, de lehetővé teszi, hogy felfogjuk minden bűn személyes jellegének mélységét. Semmi sem tartozik jobban a bűnöshöz, mint a bűne, anélkül, hogy előre megítélnénk minden enyhítő körülményt, melyek könnyebbé tehetnék súlyát. Ilyen helyzetben maga a bevallás is csak személyes lehet. Az Atyának ez a közreműködése adja meg a bűnösnek, hogy újra megtalálja fiúi méltóságát. A megbánásának és bevallásának köszönhetően a bűnös visszatér az Atya házába, ahol a végsőkig elfogadják és önmagáért szeretik. A megbocsátás a Forráshoz való visszatérés, és így a teremtésen belüli teremtéssé válik. A bocsánatot nyert fiú csatlakozik testvéreihez, akikkel megteremtődik a teljes közösség. Ez a családtagok között kialakult közösség az Atya irgalmasságának gyümölcse. Az Atya kegyelmében és az egyszülött Fiú követésében válnak képessé a bocsánatot nyert gyermekek arra is, hogy teljes őszinteséggel mondják: „Mi Atyánk.” Fordította: Fábry Kornél 5 Apologia pro vita sua vagy vallásos gondolataim története, Newman adta ki 1864- ben. 6 Isten szépsége, egy bencés szerzetesnő, Desdée tollából, collection Meditations, 1977, p. 64.
