Communio, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám - Az Atya éve - Bagnard, Guy - Fábry Kornél (ford.): Az Atya a keresztény kinyilatkoztatásban

24

Guy Bagnard

A Fiú: az emberek útja

Ha az Atya elfogadja azt, hogy eltűnjön amögött, amit ad, a Fiú viszont visszavezet mindig csalhatatlanul a Forráshoz, ahonnan ő maga származik. Az atyaság legsajátabb tulajdonsága - mint mondottuk -, hogy végletekig elmegy az ajándékozásban, tehát elfelejti, amit adott, vagyis az ajándékot a megajándékozottra hagyja. A Fiú legsajátosabb fiúi tulajdonsága viszonzásul az, hogy csalhatatlanul megőrzi Forrásának emlékét. A Fiú, az Atya „Igéje”, „Szava”. Valahányszor hallatja hangját, csak azért teszi, hogy emlékeztessen annak a nevére, aki észrevétlenné vált az alázatban.

És a Fiú az egész emberiségnek megmutatja - mivel az összes emberért eljött -, hogyan is éli meg fiúi mivoltát. „Az Atya és én egy vagyunk.” Minden pillanatban meglévő közelséget mutat vele, és töretlen engedelmességet: „Mindaz, amit a Fiú lát Atyjától, azt ő is hasonlóan teszi.” Ezzel egy időben ugyanolyan erővel jelenti ki: „Az életemet senki sem veszi el tőlem: magam adom oda. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni.” (Jn 10.18)

Mindent összevetve, az engedelmességben megélt fiúság a szabadság forrása. Az Atya akaratának teljesitése során találja meg a Fiú azt a helyet, ahol tökéletes önállóságban valósíthatja meg lényét. Szabadságának az útja fiúi mivoltához való kapcsolódása. Ha eltávolodna lényétől, akkor önmagával kerülne ellentmondásba. Mivel a Fiú soha nem tér el eredetétől, ezért mondhatja az Atya: „Ez az én szeretet Fiam, őt hallgassátok!”

Az emberek így meghívást kaptak, hogy belépjenek a Fiú fiúságába. Szabadságukban áll, hogy ennek a fiúságnak felülmúlhatatlan példájához igazodjanak. Az Egyetlen Fiú ezentúl az emberek, a fogadott fiák útja: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!” (Rám 8.15)

Ezen az úton a Fiú nyíltan hirdeti, hogy nem tudna más Atyát találni magának az övén kívül: „Ne hívjatok senkit atyának, mivel egy Atyátok van csak, aki a mennyekben van. ” Ettől fogva minden emberi atyaság a földön túlságosan nagyméretű ruha annak, aki viseli. Nem kell tehát arra a következtetésre jutni, hogy ez az Atya cím el-